Evangélium: "Lázár házában vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Mária pedig vett egy font drága nárdusz-olajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Júdás azonban felháborodott: „Miért nem adtuk el ezt, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” De ezt nem a szegényekért mondta, hanem mert tolvaj volt. Jézus megvédte az asszonyt: „Hagyd békén! Temetésem napjára tette.”

Jn 12,1–8

Elmélkedés: Mária Magdolna, az „apostolok apostola” nem fél a nyilvános bűnbánattól. Ő nem számolgat, mint Júdás, hanem a szívét önti Jézus lába elé, az olajjal együtt. A bűnbánat nem csak sírás, szomorúság, hanem talán a legszebb Istentisztelet áldozati illata, amely betölti a házat. Mária Magdolna nem elméleteket gyárt a szeretetről, hanem a legdrágább kincsét – önmagát és a nárdusz-olajat –  Jézusnak adja. Ezért is épít Szent Ferenc az Alvernán saját kezével kápolnát Mária Magdolna tiszteletére!

Tekintsünk egy pillanatra Júdásra is, ő a "szegényekre" hivatkozva próbálja a saját bűnét álszentség mögé rejteni. Ez a történet vezessen bűnbánatra bennünket is.

Ahhoz, hogy mi is így megújuljunk lélekben, Mária Magdolnával és Szent Ferenccel járjuk végig a bűnbánat öt lépcsőjét.

A bűnbánat öt aranyfokú, mennybe vezető lépcsője:

1. Lelkiismeret-vizsgálat: Álljunk ki a fényben! Ne mások hibáit nézzük (mint Júdás), hanem Mária Magdolnával boruljunk Jézus lábához! Ferenc fiatalon a dicsőségről, lovagi tornákról álmodott. Spoleto felé tartva egy látomásban megkérdezte tőle az Úr: „Ki tehet neked többet: az Úr vagy a szolga?” Ferenc ekkor döbbent rá, hogy eddig a szolgák elismerésére vágyva, hírnevet keresett és magát akarta dicsőíteni, elhanyagolta az Urat. Fontos, hogy lássuk, Ferenc nem a szüleit, a társait vagy a társadalmat hibáztatta a léhaságáért, önző bűneiért, hanem beismerte, hogy eltévesztette az irányt és alázattal kérdezi: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” 

2. Bánat: Ez nem önsanyargatás, hanem a nagybetűs Szeretet elvesztése feletti fájdalom. Sajnálom, hogy a marék porból született énem fontosabb volt, mint az Isten és a felebarátom. Sokan ismerik a történetet, amikor Ferenc remetének vonult el. Társai gyakran látták őt sírni az erdőben. Amikor megkérdezték tőle: „Ferenc, miért sírsz?”, ő így válaszolt: „Azért mert a Szeretetet az emberek nem szeretik!” Gyönyörű! Ferenc bánata nem a büntetéstől való félelem volt, hanem az a fájdalom, hogy Isten ennyire szereti az embert, az ember pedig – és benne ő maga is – oly hálátlan, oly kevésbé szeretjük a végtelen Szeretetet. Ez a „szent sírás” mossa tisztára a lélek szemét.

3. Erős fogadalom: Nem elég sírni a múlt felett, dönteni kell a jövőről! „Uram, akarok és fogok változtatni!” Mária Magdolna a legdrágább olajat ott mindenki előtt Jézus lábára önti, – ez egy hatalmas fordulat, a lélek Istennek mondott „igenje”. Olvassuk el Szent Ferenc végrendeletének az első sorait:„Az Úr így adta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogy elkezdjem a bűnbánattartást: mikor bűnökben voltam, nagyon keserűnek tűnt nekem a leprások látása. És az Úr maga vezetett közéjük, és irgalmasságot cselekedtem velük. És mikor eltávoztam tőlük, az, ami előbb keserűnek látszott, lelkem és testem édességére változott; s azután vártam egy keveset, és elhagytam a világot.

Itt tapintható ki Ferenc „erős fogadalma”, ő nemcsak sajnálkozik a múltja miatt, hanem radikálisan szakított a régi énjével, rálép a szolgáló szeretet isteni utjára.

4. Bűnbevallás: A bűnt nem takargatni kell, hanem ki kell mondani! Mária Magdolna nem valahol háttérben sirdogál, hanem odaállt mindenki szeme láttára Jézus elé, nekünk is szükségünk van a szentgyónás felszabadító erejére. A kimondott szó megtöri a sötétség hatalmát. Figyeljük meg ezt a történetet: Ferenc ha úgy érezte hibázott, a testvérei előtt is megvallotta vétkeit. Egyszer betegen egy kevés húst evett, hogy erőre kapjon. Miután meggyógyult, kötelet köttetett a nyakára, kivezettette magát Assisi főterére, és mindenki előtt kikiáltotta: „Nézzétek ezt a falánk embert, aki húst evett, miközben ti böjtöltetek!" Ferenc tudta, hogy a bűn titokban, sötétségben akar tartani, mert neki az az otthona. A bűnbevallás – legyen az a gyóntatószékben vagy a közösség előtt – megtöri a gőgöt és felszabadítja a lelket.

5. Elégtétel: A szeretetet csak szeretettel lehet jóvátenni. Ha megbántottál valakit, kérj bocsánatot; ha loptál, add vissza; ha mulasztottál, pótold jócselekedettel! Szent Ferenc számára az elégtétel sosem csak „büntetés”, hanem az egyensúly helyreállítása.  Ferenc egész élete, minden jócselekedete elégtétel volt. Ha valakit megbántott, térden állva kért bocsánatot. Ha valamit feleslegesen birtokolt, odaadta a szegényeknek. De az ő legszebb „elégtétele” a gyönyörű Naphimnusz, melyet Isten dicsőítésére költött és énekelt: Az igazi elégtétel, imádni az Istent és szeretni embertársainkat a teremtett világgal! 

Mária Magdolna és Szent Ferenc azt tanítja nekünk, hogy a bűnbánat nem egy sötét verem, hanem egy virágzó, illatos kert, ahol találkozunk lelkünk Jegyesével, az élő Istennel. Mária Magdolna drága olaja és Ferenc alázata ugyanabból a forrásból fakad:  Isten végtelen irgalmas szívéből! Abból a felismerésből, hogy bár kicsik, bűnösök vagyunk, Isten bennünket így is szeret! 

Útravaló gondolat: Júdás a pénzt számolja amit Krisztusért kap! Mária Magdolna, Szent Ferenc lángoló szeretetet adnak Megváltó Uruknak. Júdás a sötétségbe ment ki, Mária Magdolna pedig az illatos fényben maradt. Nagyhétfőn, még ma döntsük el: melyik utat választjuk? Ne féljünk bűnbánatot tartani, ez nem ítélet, hanem az atyai házban való hazatalálás öröme! 

Szeretettel:

Csaba t.