Evangélium: "Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” 

Jn 20,18

Mária Magdolna nem egy elméletben hitt, hanem azt mondta: „Láttam az Urat!” Ez a hit alapja: az élő személyes tapasztalat.

A Tranzitus, amelyen mi is járunk – nem más mint átmenet a válságból, a mindenkit boldogító jó állapot felé. Ma sokféle válságról beszélnek! Bárki bármit is mond, én úgy látom, hogy a világunkban nem gazdasági, politikai, demográfiai krízis van, hanem csak egyetlen krízis van, az élő Hit válsága nehezedik a szívekre és ebből ered minden szerencsétlenség, baj  az életünkben.

A modern világunk krízisei, a "betegséget” számba véve, ne álljunk meg a tüneteknél. A gazdasági, politikai, demográfiai és ki tudja még hányféle "összeomlást" látva, ne álljunk meg, hanem menjünk vissza az igazi okhoz, ami nem más mint spirituális talajvesztés, amit a hit krízisének nevezünk. Ha kihúzzuk az Isten-hitet a világ alól, a civilizációnk kártyavárként omlik össze. 

Nézzük a részleteket:

1. A Testvériség alapja: A közös Atya

A humanizmus gyakran hirdeti a „testvériséget”, de Isten nélkül ez csak egy üres szlogen. Ha nincs Isten, ha nincs közös Atyánk, akkor a másik ember nem „testvérem”, hanem csak egy vetélytárs az erőforrásokért, vagy egy akadály az utamban. A „testvér” fogalma az Atya létéből fakad. Ha nem testvérem az az árva gyermek aki az utcán kószál, miért fogadnám be az életembe? Nincs az a pénz, amiért összeköltöznék egy koldussal, de ha tudom, hogy ő az én bajban lévő testvérem, akkor ingyen megosztom vele a kenyeremet!

2. Az Igazság alapja: A mindeneket megítélő Bíró

Ha nincs transzcendens súlya a tetteinknek, akkor az erkölcs csupán szócséplés, üres beszéd, mert a nyers erő, a taktikázó aljasság, a pillanatnyi érdek fogja meghozni a döntéseket. Ha senki nem látja és mérlegeli az akár „titokban” tett jót vagy rosszat, akkor az ember miért hallgatna Isten szavára? Akkor a lelkiismeret egy idejétmúlt csökevény, mert amúgy is, én hozom a saját érdekeim alapján a döntéseket. Ha nincs aki a rendet előírja, és azt be is tartassa, akkor káoszba süllyed a világ, és sajnos ennek már az első jeleit saját szemünkkel a hírekben láthatjuk.

3. A Döntés alapja: Gondviselés vs. Érdek

 A „gondviselő mennyei Atyában” vetett hit erőt ad! Adja azt a nyugalmat, amivel ellene tudok mondani a kapzsiságnak, a holnaptól való szorongató félelemnek és beérjük a minden napival, azzal amit amire éppen szükségünk van. Ha nincs Gondviselő Atyánk, akkor marad a holnaptól való mardosó félelem, az aggodalom, a szorongás, hogy vajon hogy lesz? Ez   a félelem szüli az agressziót, a fegyverkezést, végső soron a háborút. Isten lobogó fénye nélkül az ember a saját szűkös értelmének a gyér világosságánál botladozik, és pillanatnyi érzelmeitől, érdekektől rángatva, nagyon hamar elkezd lökdösődni, sőt a másokét is elveszi, hogy saját igényeit kielégítse.

4. A Célunk: Örökkévalóság és nem az „Itt és Most”!

Ez a legveszélyesebb pont. Ha nincs Isten, akkor nincs túlvilág, örök élet, akkor itt ezen a földön kell céljaimat elérnem, akkor az embernek mindent most kell megszereznie. Ez szüli a gátlástalanságot. Ha ez a földi lét az egyetlen, akkor bármilyen áron (vér és pusztítás árán is) el akarom érni a céljaimat. A testi, anyagi igények követelnek, diktálnak és én a mohó, követelőző vágyaim rabszolgája leszek, és egy kettőre a tékozló fiú sorsára jutok a disznók mellett. Életem egyetlen célja az lenne, hogy szolgálni ezt a porból született követelőző hólyagot, a kisgömböcként mindent elnyelő egómat, mely a végén szégyenszemre, értelmetlenül szétpukkan? 

Mária Magdolnának,  a Jézussal való találkozás, az élő hit adott erőt, hogy talpra álljon és Isten szentje legyen.  Szent Ferenc, Istenbe vetett erős  hittel még a ragadozó farkast, vagy a keresztények fejéért egy - egy aranyat igérő szultánt, sőt még a Napot és a Halált is testvérének tekintette.

Világunkat „robbanással fenyegető gyilkos krízisek puskaporos hordoját” hatástalanítani egyetlen módon lehet,  élő hittel! Ha visszatalálunk Istenünkhöz, ha újból felfedezzük az Ő Igéjét és ha engedjük, hogy a bűnbánat „könnye” átmossa a szívünket, akkor a hit-krízisből hit-vallás lesz.

Imádkozzunk, hogy a Tranzitus – az átmenet – ne csak elméletben zajló esemény legyen, hanem Mária Magdolnával mi is mondjuk: „Láttam az Urat, láttam ahogy mossa a barátai lábát, tudom, hogy a csuklónkat fogva is felhoz, ha elesünk az alvilágból, ezért hiszek és törvényei szerint élem az életemet.”

Szeretettel, 

Csaba t.