Evangélium: "A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: »Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.« Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. ”

Jn 6,44-51

Vonz az Atya?  Nézzük meg, Szent Ferenc élete erre a kérdésre milyen választ ad: 

Ferencet vonzza, - azaz Spoleto mellett megszólítja az Atya: Ferenc nem maga kereste fáradságos öntisztító gyakorlatokkal az Istent, és nem is fekete öves, Vatikánból jött szerzetesek beszéltek lyukat a hasára, hanem az Úr úgy látta jónak, hogy megszólítja a háborúba induló vitéz katonát, és meg is szólította. Számomra pontosan ez a ferences lelkiség egyik legvonzóbb vonása! 

Ferenc nem végzett teológiát, nem doktorált dogmatikából, egy spirituális laboratóriumban, steril körülmények között nem ő „gyártotta le” magának a bölcs tanítást, hanem az élet sűrűjében, a világ zajában egyszerűen utolérte őt az Isten. Ferenc éppen élete nagy álmát akarta megvalósítani: lovag akart lenni, dicsőséget és nemesi rangot szerezni. De Isten megszólította: „Ferenc, ki tehet neked többet: az úr vagy a szolga?” Ferenc válaszolt: „Az úr.” Erre jött a visszakérdezés, ami ma is nekünk szól: „Akkor miért hagyod el az urat a szolgáért?” Ferenc válasza egyszerű, tömör: leszállt a lóról és megmosta a leprás lábát. 

Ezzel a tettel kezdődött az ő megtérése, imája, Krisztus melletti „ béke hadjárata”.  Ferenctől, hogy „mit akarsz tudni, vagy hogy érzed magad?” Hanem egyszerűen csak azt:  kivel akarsz együtt lenni, kinek akarsz szolgálni?” Hosszú lehetett ez az éjszaka, de Ferenc végül megértette, hogy addig a saját hiúságának, a világi dicsőségnek, különféle zsarnok „szolgáknak” volt a nevetséges rabszolgája. Ferenc döntött, Isten mellett döntött és ez a döntés nem vette el a szabadságát, hanem az igazi szabadsággal ajándékozta meg, a legfőbb Úr szolgálatába állította.Ferenc nem gyávaságból hagyta ott a hadjáratot, hanem azért, mert Isten őt egy nagyobb, dicsőbb háborúba hívta. Jézus a kereszten arra kéri, hogy győzze le az önzés, a kapzsiság, a hatalomvágy, a gyűlölet nagyon erős, mindent letaroló, elpusztító légióit és teremtsen békét, harmóniát ezen a földön.  

Nekünk mit üzen ma, 2026-ban ez az evangéliumi rész? Ma sincs szükség „fekete öves” gurukra vagy titkos ezoterikus tanításokra. Isten ma is megszólítja az ő gyermekeit, mert nem felejtett el ő beszélni! Megszólítja a munkába rohanó apát, a gyermekeit féltő anyát, a békéért aggódó embert. Téged is már többször megszólított és újból meg akar szólítani! Tőlünk sem azt kéri, hogy vonuljunk ki a világból, hanem, hogy építsük, szépítsük a párbeszéd, a szeretet templomait, Isten Egyházát, az Ő gyönyörű Országát ezen a földön.  .

Isten nem adja szűkösen a Szentlelket és nem válogat az eszközökben, nincs megkötve az Ő keze, ha egy szívet magához akar vonzani, akkor megteszi. Lám - lám még egy dicső csatába induló fiatal páncélos vitéz szívét is képes megnyitni és Ferencet a béketeremtés vidám, legyőzhetetlen harcosává tenni. Egészen biztos, hogy az ima csendjében téged is vár!  Ferenc élete válasz Istennek, neked, nekünk mi a válaszunk a bennünket néven szólító teremtő mennyei Atyánknak? Ferenccel én is imádkozom: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” 

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Ahány ember, ahány élőlény annyi válasz az Isten hívására.