Evangélium: " Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

Jn 10,22-30

Egészen biztos, hogy nem politikai, gazdasági, demográfiai, és ki tudná megmondani, hogy még hányféle krízis van, hanem csak egyetlen hatalmas krízis nehezedik ránk, és ez a HITKRÍZIS! Nem hiszünk a gondviselő, irgalmas mennyei Atyában, a bennünket önmagánál jobban szerető Jézus Krisztusban és a vigasztaló, erőt adó, utat mutató Szentlélekben, és ebből fakad minden problémánk! A mai világban, a többség véleményét gyakran összetévesztik Isten akaratával. Szent Ferenc idejében a nép a keresztes háború mellett döntött, Ferenc is állig felfegyverkezve, a barátaival elindult ezen az úton, de Isten szavára képes volt a társai, rokonai, szülővárosa gúnyos lesajnálása mellett is megállni és Isten akarata szerint dönteni. Ezért őt sokan megvetették, apja kitagadta, a gyerekek a "mezítlábas bolondot" sokszor megdobálták, de nyolcszáz év távlatában ő a mi példaképünk! 

1. Példák az Ó- és az Újszövetségből: 

- A demokrácia és az aranyborjúk: Ismerős az ószövetségi történet, a nép a pusztában aranyborjút, azaz egy bálványt állít fel és azt imádja, míg Mózes a hegyen imádkozik. Ez a  példa drámai módon mutatja, hogy a „nép szava” (vox populi) nem feltétlenül Isten szava. Áron gyengesége abban állt, hogy a népnek akart tetszeni, nem Istennek. Az aranyborjú a „demokratikus” bálványimádás jelképe: azt adjuk az embereknek amit hallani akarnak, nem azt, amire valóban szükségük van.

- Az Újszövetség is rámutat a demokrácia csődjére, gondoljunk csak Barabásra és a keresztre: Nagypénteken a tömeg elsöprő többséggel szavazott a gyilkos szabadon bocsátására, és az Igazság keresztre feszítésére. Ez a „demokrácia” legfájdalmasabb kudarca a történelemben: amikor a tömegindulat elnyomja a lelkiismeret hangját, de még a józan gondolkodás szavát is.

2. Emberi rendszerek vs. Isten országa? Az Egyház nem a Demokráciát de nem is az Autokráciát, hanem a Teokráciát választja . A Miatyánkban is ezért mondjuk Jézus Krisztus akarata szerint: "Jöjjön el a Te országlásod!"Az autokrácia (ahol egy ember akar Isten lenni), sem a demokrácia (ahol a többség akar Isten lenni) nem ad végső választ. Mert ezekben a rendszerekben könnyen megtörténhet, hogy a vak vezeti a világtalant. Gondoljunk a nagy októberi forradalomra, mely által több tízmillió embert mészároltak le, építik évtizedekig a kommunizmust, és aztán jött a peresztrojka, az újratervezés, és bölcsen kihátrált Oroszország és Kelet-Európa ebből a gyilkos ideológiából. A forradalmak, gyakran a nép nevében vérontásba torkolltak, mert az emberi akarat Isten nélkül könnyen Káin útjára vezet Döntenem kell: ha a népet követem, akkor ott a sivatagban az aranyborjú, és egyszer csak ott találhatom magamat a felhergelt tömegben "feszítsd meg"-et kiáltva. Ha a jó Pásztor hangját követem, biztonságban vagyok még akkor is, ha a tömeg épp az ellenkező irányba rohan.  

3. „Jöjjön el a Te országod!” A Miatyánknak ez a mondata a latin fordításban (Adveniat regnum tuum), de az eredeti görög szövegben is ugyancsak ezt kérjük: Jöjjön el a te Országlásod. Ha nyelvészkedünk egy picit, rájövünk: A Miatyánk „Jöjjön el a te országod” sorának eredeti ógörög szövege a Máté 6:10 alapján: «ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου». A kifejezés a királyság/uralom eljövetelét jelenti, ahol az elthetó az ige, a hé a névelő, a baszileia a királyság, a szu pedig a te/tiéd birtokos névmás. Jöjjön el a te országlásod, a Te uralkodásodnak az ideje.  A Teokrácia az, amikor minden döntésünket, cselekedetünket Isten jóságos, irgalmas, bölcs akaratával egyeztetve hozunk meg.  A keresztény, Teokráciát vállasztja – de nem abban a torz, politikai értelemben amitől a világ fél, hanem olyanban, ahol Isten és az Ő törvényei a legfőbb tekintélyt képviselik. Fontos, hogy megértsük: Isten „országlása” nem szolgaság, hanem a valódi méltóságunk forrása, hisz Istenhez tartozni öröm, béke és kibontakozás. 

Amikor az Úr imáját mondjuk, akkor nem egy földi uralom után vágyakozunk, hanem azt kérjük, hogy világunkban ne a leggátlástalanok akarata érvényesüljön, hanem az Isten irgalmas jósága. Ne a tömeg indulata döntsön, hanem az egyetemes szeretete. Ne a pillanatnyi érdek vezessen, hanem az örök érték. A Teokrácia az Istenre odafigyelő párbeszéd szabadsága. 

Az evangélium szerint: a jó Pásztort nem azért kövessük mert kényszerít (mint egy autokrata), és nem is azért mert megszavaztuk (mint egy pártvezért), hanem mert Ő ismer minket, szeret, a nevünkön szólít, mi pedig ismerjük az Ő hangját és örömmel megyünk vele, hisz jó vizű, gazdag legelőkre vezet. 

Ebben a „zűrzavaros világban” talán ez a legnehezebb feladatunk: megtanítani magunkat, de a fiatalokat is, hogy ne a „lájkok” száma vagy a többség zaja alapján döntsenek, hanem mielőtt bármit is mondanánk, teszünk, merjünk leborulni a lelkiismeretük szentélyében az egyetlen valódi Király előtt, és vele egyeztetve hozzunk döntéseket.

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Mi mindent ad az Isten nekünk? Ő egyetlen dolgot koldul tőlünk: a Teremtőnk és egymás iránti  öszinte SZERETETET!