Evangélium: "Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű."

Mt 11,25-30

Jézus nem a gazdagok, a befolyásos urak társaságát keresi, hanem a kicsinyeket, a fáradtakat, a terhek alatt roskadozókat, és nem lázadásra, forradalomra buzdítja őket, hanem a szelídségre, alázatosságra tanítja. A mai forrongó világ sebeire, Jézusnak az evangéliumi üzenete gyógyír, orvosság. Szent Ferenc nem csak érti az evangélium ezen sorait, hanem ezen az úton indul el és szervezi meg a Kisebb testvérek rendjét.

1. Magasztallak téged Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Csodálatos: a mennyei Atyának a kicsinyek iránti különleges szeretetét ünnepli Jézus Krisztus. Mesterünk nem a tudatlanságot dicsőíti, hanem a nyitottságot. A „bölcsek és okosak” (a saját igazukba zárkózottak) előtt azért marad rejtve az Isten országa, mert a szívük már tele van önmagukkal, és a világuk megannyi gondjával. Szent Ferenc tudja, hogy csak az tud befogadni ajándékot, akinek üres a keze, aki szegény. Nála nem öncél a szegénység, hanem a találkozás helye,  puszta, ahová népét kivezette az Isten Egyiptom husos fazekai közül. A mennyei Atya nem a teljesítményt keresi, hanem a bizalmat, a nyitott szívet mely befogadja az Ő végtelen ajándékát. A kicsiny gyermek nem megérteni akarja az apját, hanem egyszerűen belekapaszkodik a kezébe. 

2. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Jöjjetek csonkák, bonkák, garadai ördöngösek, a múltjuk súlyát cipelő Mária Magdolnák, a véres kezű Saulok, mindannyian! Ez a radikális meghívás nekünk is szól. Jézus nem várja meg amíg „megjavulunk” vagy „minden dolgunkat rendezzük és elmegyünk a fodrászhoz". Azt mondja: jöjjetek a teherrel, gondokkal, bajokkal, depresszióval együtt, rendezetlenül, - úgy ahogy most vagytok. "Én felüdítlek titeket" - ez a bíztatás nemcsak bátorít, hanem rávilágít az Isten és ember közötti kapcsolat lényegére. Szent Jeromos-féle Vulgata a "reficio" igét használja Ez nem csupán pihenést jelent, hanem „újraélesztést”, mint amikor a pislákoló parazsat lángra lobbantják. A szó a katonai nyelvezetből ismert: azt a pillanatot jelenti, amikor a menetelő katona leteszi a málhát, megáll, hogy kifújja magát. Ez nem azt jelenti, hogy célba is ért, vagy véget ért a fárasztó menetelés, hanem azt, hogy Isten felfrissít, hogy bírjuk a munkánkat tovább végezni. 

3. "Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű." 

Ma mindenki lázad, forradalmat csinál, másokon veri el a port! Jézus, nem kívülről akarja megváltoztatni a világot, hanem belső megtérést, radikális változást akar. Az "iga" eredetileg két állat nyakára kerül, hogy együtt húzzák a szekeret. Amikor Jézus azt mondja: „Vegyétek magatokra az én igámat”, valójában azt mondja: „Álljatok be mellém.” A teher azért könnyű, mert közös az iga. Megtisztelő, hogy Jézus társa lehetek e csodálatos munkában. Jézus látja a bajokat, a bűnöket, ő tudja, hogy mi lakik az ember szívében, és ezen a világon, velünk együtt húzva az igát változtatni akar, de szelíden és alázatosan. Ez a két erény a „krisztusi forradalom” eszköze. A világ azt tanítja: üss vissza, érvényesülj, légy hangos, harcolj, háborúzz, gyilkolj. Jézus azt tanítja: "Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet."  Máté 5:5  És valóban a szelíd és alázatos Ferenc a földet, de az emberek szívét is birtokba vette.

A mai kor „forrongó világa” azért beteg, mert mindenki a másikat akarja megváltoztatni. Ferenc nem a pápát akarta megreformálni, és nem a rendszert támadta. Ő elkezdett az evangélium szerint élni. Ez a „szelíd forradalom” végül hatékonyabbnak bizonyult, mint bármelyik fegyveres felkelés. Az iga, amit magunkra veszünk, valójában a szeretet parancsa. Ez nem rabság, hanem a szív szabadsága. És ami döbbenetes, ezzel az "igával a nyakunkban" nyugalmat talál a lelkünk. Ez a nyugalom nem a munka hiánya, nem egy gondtalan élet,  hanem a szív békéje a munka közepette is. A terheink alatt, gondjaink mellett is megtalálhatjuk Istent ha nem lázadunk, hanem elkezdünk szeretni. És ehhez nem kell tökéletesnek lenni, vagy hat év teológiát végezni, elég ha „kicsinyek és alázatosak" maradunk és szeretünk ahogy Jézus is teszi.

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Mária kertben az "Öröm udvara"! Mária köszönti Erzsébetet, a Magnificatot énekli!