Evangélium: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt."

Jn 15,12-17

Ez a mai evangéliumi rész, egy határozott ébresztő mindannyiunk számára. Jézus egyértelművé teszi: a kereszténység nem elméleti tudomány, hanem gyümölcsöző élet. Nem elég a jó szándék, a „maradandó gyümölcs” a mérce. Három kemény igazságot elmélkedjünk át:

1. A talentumok felelősséggel járnak – A lustaság nem alázat: Jézus megbocsát a bűnösnek, a házasságtörő asszonynak, az őt megtagadó Péternek, de a tátott szájú, lusta embernek nem. Az aki elássa a talentumát, annak nincs bocsánat, azt kivetik a külső sötétségre. Döbbenetes igazság! Jézus irgalma végtelen a gyarló emberrel szemben, de könyörtelen a közönnyel szemben. Aki elássa a talentumát, az nem szerény, hanem lusta, félős, és milyen fizetségre vár az, aki nem megy ki az Ura szőlőjébe, csak a maga érdekeit hajhássza? Isten nem azt várja el, hogy tökéletesek legyünk, még azt sem, hogy hajnalok hajnalán már ott álljunk a nyomában, hanem azt, hogy használjuk amink van: a kezünket a munkára, mint Szent József, a szívünket a szeretetre, de az testesüljön meg konkrét cselekedetekben, a szeretet gyönyörű, Istent dicsőítő tettekben. 

2. A fügefa leckéje – A terméketlen fügefát megátkozza Jézus, számára nem elég a szép zöld lomb, nem elég, hogy majd máskor, egyszer teremni fogok..... A fügefa esete arra figyelmeztet, hogy a „szép zöld lomb” - itt gondolhatunk akár a külsőséges vallásosságra, az aranyozott templomi díszes ruhákra, a szépen csengő nagy szavakra, az évek óta folyó tanulásra, a végnélküli vázlatok készítésére - Isten előtt semmit nem ér ha nem születik meg belőle a remekmű, ha nincs mögötte a szeretetnek konkrét, maradandó gyümölcse. Isten nem a „majd egyszer” embereket keresi. A gyermekotthon lakóinak ma kell az ebéd, a szenvedő betegnek most kell az orvos szaktudása. A hit gyümölcse a konkrét, irgalmas, segítő cselekedet.  Ferenc nem „majd” akart szent lenni, hanem most, neked is a jelen pillanatban kell a szolgáló szeretettől űzve maradandó gyümölcsöt teremned.  

3. A „törvénytisztelő” meddőség: A gazdag ifjú nem mer, nem akar Jézus oldalán gyümölcsöt teremni, és Jézus szomorúan mondja, hogy nehéz lesz neki bejutni a mennyek országába, pedig minden törvényt betartott. Ez a legfájdalmasabb példa. Az ifjú minden parancsot betartott, de amikor gyümölcsöt kellett volna teremnie, vagyonát a szegényeknek adni és követni Jézust, meghátrált. A gazdagsága lett a béklyója. Aki nem mer kockáztatni Krisztusért, az hiába „jó ember” a papírforma szerint, a szíve meddő marad. Az evangéliumban olvassuk: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”. A kiválasztottság nem kiváltság, hanem kemény munka, mert a te rendeltetésed ezen a földön a gyümölcstermés. Hiába vagy szép, okos, bölcs, ha meddő vagy, ha üres a kezed, elveszel.

Töltse el a szívünket a szent „nyugtalanság”: ne elégedjünk meg a szép zöld lombokkal, hanem keressük az alkalmat a gyümölcstermésre.

„Előre nézünk, mert előre megyünk” – és nem üres kézzel, hanem roskadozó léptekkel, a sok maradandó gyümölccsel lépjünk az Úr elé!Szeretettel,

Csaba t. 

u. i. Kíváncsi volnék, ha megosztanád, (akár privátban) hogy mi a te  „legmaradandóbb gyümölcsöd”, amit az Úr leszakíthat akár már most az életed fájáról?

Kép: Szent Pál sírja  Rómában. Az ő  levelei, írásai, - a gyümölcsei táplálnak ma is