Evangélium: "Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem."
Jn 16,20-23a
A mai „Tranzitus” a remény misztériumát tárja elénk. Jézus nem tagadja a fájdalmat, nem mondja, hogy jelentéktelen semmiség a szenvedés az ember életében. Ő maga nagycsütörtök este, az olajfák hegyén vérrel verejtékezik. Jézus nem a szupersztárok filmvásznon látható halálmegvető bátorságával megy a keresztúton, hanem elesik, szenved. Mesterünk azzal, hogy a szeretetből vállalt szenvedést a vajúdó asszony szenvedéséhez hasonlítja, egy olyan távlatot nyit előttünk, amely az egymásért vállalt kereszt átölelésének értelmet ad. Az asszony gyötrelme nem hiábavaló kín, hanem egy új élet ára. Jézus ezzel azt tanítja, hogy a gyermekeinkért, egymásért, népünkért szeretetből vállalt áldozatunk, a másik által akarva - akaratlanul okozott fájdalom, szomorúság zokszó nélküli elviselése nem hiábavaló, hanem életet adó szent vajúdás.
Szent Ferenc a stigmák fájdalmait hordozva is a Naphimnuszt énekelte. A kereszten Krisztus a szegekkel a tenyerében látta a megváltott világ újjászületését, ezért kéri Megváltójától Szent Ferenc, az Alvernán a megváltás fájdalmát és örömét. Ez a keresztény misztika lényege, ha Jézus képletébe behelyettesítjük a szeretetből vállalt fájdalmainkat, akkor már nem értelmetlen a szenvedés, hanem az életet szül és örömre fordul. A szenvedésünk átalakul, a hernyóból pillangó lesz.
Amikor a „meleg otthonokban” ebédet adunk a gyerekeknek, valójában bábáskodunk gyermekeink testi, lelki, szellemi születésénél. Minden tányér étel, minden meleg ruha és minden bátorító szó, áldozat valaki részéről, ami segít, hogy a szomorúság örömre forduljon.
Ha ezt átelmélkedjük és megértsük, akkor már nem lesz több kérdeznivalónk. Mert az Igazság Lelke nem válaszokat ad a fejünkbe, hanem békét a szívünkbe. Akkor már nem az okokat, magyarázatokat keressük, hanem egyszerűen csak eltelünk az Isten irántunk való végtelen szeretetével.
„Előre nézünk, mert előre megyünk” – a vajúdással születik a viszontlátás öröm napja!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Rómában a Szenátus háza (Curia) 283- ban leégett és a legvéresebb keresztényüldözést elindító Diocletianus császár, újjáépítette és ezt a hatalmas kaput állította a főbejáratra. Ma ez a kapu a Lateráni Bazilikában bejárati ajtója. Jó volt megérinteni ezt a hatalmas bronz ajtót, melyen egykor a keresztény üldöző császár járt ki-be, ma meg a keresztények mennek a mindenkori pápák székesegyházában, amelyik "minden templomok anyja és feje" címet viseli.
