Evangélium: "Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:

„Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!” Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!« Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!” 

Mk 12,18-27

A szadduceusok olyanok, mint a mai kor embere: beszorultak a földi logika, a biológia és a jogszabályok keretei közé. Egy abszurd, hétférjes példával próbálják csapdába csalni Jézust, mert képtelenek a földi létezésen túlra nézni. Jézus válasza azonban zseniális: a feltámadás nem a földi élet meghosszabbítása vagy megismétlése, hanem egy teljesen új minőség. 

Bennünk is, ha feltámadnának a kétségek, akkor e hat rövid, tömör, megingathatatlan érvet elmélkedjük át. A halál nem a vég, hanem az átmenet, Tranzitus egy e földi életnél szebb, csodálatosabb életre. Most júniusban a rózsáink teljes pompájukban virágoznak. Csodálom őket itt Déván a Magyarok Nagyasszonya gyermekotthon udvarán és visszhangzik bennem a Szentírás egyik mondata: "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi értelem fel se fogja azt amit Isten azoknak teremtett akik szeretik őt!" (1kor 2,9). Nézem a virágokat, a gyermekeket, e gyönyörű világot és arra gondolok, hogy milyen szép lehet az a világ ahová Jézus hív, ha mindaz amit itt a földön láttok, az ahhoz képest semmiség.

1. Ószövetségi érvek: Isten hűsége örök

Jézus maga is az Ószövetségből, a csipkebokor jelenetéből vett példával cáfolja meg a kétkedőket: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!” Nem azt mondja, hogy voltam, hanem, hogy vagyok. Ha Isten szövetségre lépett az emberrel, az a szövetség nem évül el a sírral. Isten az élők Istene. De gondolhatunk Jób könyvére is, aki a legnagyobb szenvedés közepette is felkiált: „Tudom, hogy Megváltóm él, és utoljára megáll a por felett... testemben látom meg az Istent.” (Jób 19,25-26). A próféták, különösen Ezekiel a száraz csontok életre kelésével (Ez 37) már mind a végső feltámadást vetítették előre.

2. Újszövetségi érvek: A Tény, amely megváltoztatta a világot

Az Újszövetség már nemcsak jövendöl a feltámadásról, hanem egy konkrét, megtapasztalt történelmi tényre épül: Jézus Krisztus üres sírjára. Pál apostol kerek perec kijelenti: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek.”(1Kor 15,17). Az apostolok nem egy szép legendáért, nem egy kitalált meséért vállalták a vértanúhalált, hanem azért, mert látták, érintették a Feltámadottat, és ettek is Vele. A kereszténység megszületése önmagában a legnagyobb újszövetségi érv: gyáván, rejtőző halászokból húsvét fényében a világot megváltoztató, bátor tanúságtevők lettek.

3. A fizikusok érve: Az információ elpusztíthatatlan

Ez a modern tudomány egyik legizgalmasabb igazsága. A fizikában alapvető az anyag és az energia megmaradásának törvénye – semmi sem vész el, csak átalakul. Ám a kvantumfizika szerint létezik egy harmadik, még fontosabb tényező: az információ megmaradásának törvénye. Te magad – a gondolataid, az emlékeid, a szereteted, a jellemed – nem pusztán hús és csont vagy, hanem egy egyedi, évtizedek alatt felépült, megismételhetetlen információhalmaz. A fizika törvényei szerint ez az információ nem folyik szét a semmibe a biológiai halállal. Isten, a Legfőbb Programozó megőrzi ezt az "adatbázist", és a feltámadásban kiteljesedik a megdicsőült testben. 

4. A filozófusok érve: A lélek szomjúhozza az örökkévalóságot

A nagy gondolkodók (Platóntól Szent Ágostonon át Kantig) mind felismerték, hernyó-létünk nem lehet a végállomás. Ágoston így fogalmaz: „Magadnak teremtettél minket, Uram, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.” Az ember az egyetlen élőlény a földön akinek van igazságérzete, és aki vágyik a végtelenre. Mivel a földi világban nincs tökéletes igazság és teljes boldogság, a filozófiai logika szerint kell lennie egy túlvilágnak ahol ezek beteljesednek, különben az emberi létezés lenne a teremtés legabszurdabb tévedése.

5. A józan ész érve: A mag nem marad mag

Nézzünk körül a természetben! A józan paraszti ész, a teremtett világ logikája mind a feltámadásról beszél. A búzaszem elrohad a földben, látszólag meghal, mégis új, dús kalász sarjad belőle. A hernyó bebábozódik, merev és élettelen lesz, majd egyszer csak színes pillangóként szárnyra kél. A tél halálos fagyából minden tavasszal új élet fakad. Ha a Teremtő a természetben mindenütt a megújulást és az élet diadalát programozta be, miért pont az ember, a teremtés koronája hullna vissza a semmibe?

6. Szent Ferenc atyánk érve: A Halál testvér, aki az Életre nyit kaput

Szent Ferenc – akinek jubileumi évét ünnepeljük – egészen rendkívüli módon látott rá a halálra. A Naphimnuszban így énekel: „Áldott légy, Uram, mi testi Halál-testvérünkért, aki elől élő ember el nem futhat.” Ferenc nem félt a haláltól, mert tudta, hogy az nem egy sötét verem, hanem egy ajtó. Számára a halál csak a földi vándorlás lezárása, a „Tranzitus”, amely átvezet minket az Örök Szeretetbe. Amikor Ferenc a halálos ágyán feküdt, nem szomorkodott, hanem énekelt, mert tudta: a feltámadásban végre színről színre láthatja Azt, akit a földön oly lángolón szeretett.

 Isten nem a temetők, hanem az élők Istene! Nem a semmibe tartunk, hanem a feltámadás és a nagy, örök találkozás felé. Mi az Életre születtünk és élni is fogunk örökkön - örökké,

Csaba t.