Evangélium:„Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy sokaság követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Erre a leprás azonnal megtisztult...”

Mt 8,1–4

A test leprája szörnyű betegség, de van egy még veszedelmesebb kór: a lélek leprája, a bűn, amitől emberi erővel Szent Pál szerint képtelenség megszabadulni. A legtöbb bűnt elkövető ember valójában nem gonosz, hanem sebzett: szabadulni szeretne a rossz szokásaitól, a bűnös szenvedélyeitől. A gyóntatószékek néma falai sokat tudnának mesélni arról, hogy már hányszor elmondtuk a gyónás imáját Isten előtt, komoly, szent és mélyen őszinte elhatározással: „Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, a bűnt és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm.”

Igen, a bánat ott, abban a szent pillanatban teljesen őszinte, és a fogadalom is erős, és azután mégis eltelik néhány nap vagy hét, és az ember elhiszi magát és tehetetlenül visszaesik a bűnbe. Miért van ez?  Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében döbbenetes, húsbavágó őszinteséggel ír erről a mindannyiunkban ott feszülő belső meghasonlottságról: „Nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök... Mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok... A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének rabjává tesz. Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által!” (Róm 7,14–25)

Az apostol megnevezi a szabadulást: egyedül Jézus Krisztus képes minket kiragadni ebből a fogságból! A lélek leprája ellen nincs emberi orvosság, ezért a mai evangélium szenvedő, térdre hulló emberével együtt kell mindennap tiszta szívből kiáltanunk: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!”

Sokan kérdezik mosolyogva vagy hitetlenkedve: A szentek is, Szent Ferenc atyánk is küzdött a kísértésekkel? Bizony, még ők is! A ferences hagyomány őrzi a csodálatos történetet, hogy amikor a Porciunkulában Ferencet egy éjszaka szörnyű, mardosó testi kísértés rohanta meg, ő nem állt le alkudozni a bűnnel. Nem engedett a test gyengeségének. Kifutott a hideg éjszakába, és ruháit levetve egyenesen belefeküdt a tövises csipkerózsabokorba, hogy a fizikai fájdalommal győzze le a lélek kísértését. És mi történt? Az isteni kegyelem és Ferenc radikális tisztasága láttán a tövisek azonnal lehulltak, a bokor pedig csodálatos, tövis nélküli rózsákat termett, amelyek mind a mai napig virágoznak Assisiben.

Ferenc nem a saját erejéből győzött, hanem azért, mert teljesen átadta magát Krisztusnak. Kedves Testvérem! Ha ma úgy érzed, hogy a bűneid, a rossz szokásaid leprája elborít, és elbuktál, ne ess kétségbe! Ne kezdj egyedül harcolni. Borulj térdre a tisztító Jézus előtt, mutasd meg magad a papnak a szentgyónásban, és hidd el, hogy az Úr ma is kinyújtja feléd a kezét, megérint, és azt mondja neked: „Akarom, tisztulj meg!”

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Kedvességgel, jó szóval az erdő vadjait is meg lehet szelidíteni.