Evangélium: „A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz.

Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: »Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!« Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: »Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!« Az okosak ezt válaszolták: »Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!« Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: »Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!« De ő így válaszolt: »Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!« Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!”  

Mt 25,1–13

Önmagában egy lakodalom gyönyörű, szép dolog, és mégis az öt balga szűznek ez a szép ünnep – Jézus szavai szerint – nagyon rosszul alakult. Idejében ott voltak, égett a lámpájuk, a vőlegény késett. Mindannyian – az okosak is – elaludtak. Mi volt a vétkük? Nem tudtak talpra állni, és lángoló lámpával a vőlegény elé sietni. A rájuk bízott feladatot – azt, hogy ünnepélyesen, lángoló mécsessel fogadják a násznépet – nem teljesítették. Mulasztásuk miatt kizárták őket a lakomáról!

Isten nem kér tőlünk nagy dolgokat, de az állapotbeli kötelességeinket teljesítenünk kell. Mindig, időben azt a munkát, amit vállaltunk, amit ránk bíztak, teljesítjük-e?

Mi szeretünk mindennel is foglalkozni, mindent összekutyulni, pedig csak a magunk kis feladatára kellene koncentrálnunk. Itt nem az a kérdés, hogy hol volt a vőlegény, vagy hogy más mit csinál, mond vagy tesz. Egyetlen kérdés van: lobog-e a láng a mécsesedben? Amire felkértelek, azt teszed-e?

Közeledik az új tanév. Nézzünk magunkba: a gyermekem tanszerei, ruhái, hivatalos papírjai, minden, de minden készen áll-e egy sikeres tanév elkezdéséhez? A kamrámban van-e egy kis eltett csemege, lekvár, kompót, befőtt, „két piros alma”, amivel – ha a gyermek érdeklődése a tananyag iránt lanyhul – lelkesíteni, biztatni tudom őt? Nekem mint szülőnek, nevelőnek a magam kötelességét kell teljesítenem, és nem a nagyvilág búját-baját osztanom és szoroznom egy kávé mellett reggeltől estig!

Ahogy szépen megmetsszük a rózsát, levágjuk az elnyílt, száraz virágokat, a sérült ágakat, ugyanúgy az életemből – de még a mindennapi beszédemből is – seperjem ki a feleslegesen futó programokat, az engem lehúzó, fárasztó gondokat! Nagymamám a maga egyszerűségében azt mondta: ahol neked nem fő az étel, ott te a láboson lévő fedőt ne emelgesd! Ne üsd bele más dolgába az orrodat! Azért nem haladunk a magunk dolgával, mert az egész világ terhét, gondját, búját naphosszat búsuljuk!

Házi feladat: Jobb, ha a magunk dolgát szépen végezzük, mintha másokéval babrálnánk. Ég-e a mécsesem? Hogy állok a mindennapi feladatommal? Az Isten által ránk bízottakról gondoskodom-e? Itt a nagy nyári vakáció vége: munkára fel, lobogjon, égjen, világítson a láng!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: A kármelita nővéreknek az a dolga, hogy Istent dicsérjék, szeressék és bennünket is erre bátorítsanak! A bádogosnak az a dolga, hogy megvédje az otthonainkat és Isten házát is, hogy ne essen be az eső! A gyermeknek, a sportolónak az a dolga, hogy bajnok legyen az iskolában és a pályán is! Mi a te dolgod??