Evangélium: „Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.”

Lk 9,46-50

Megkereszteltük gyermekeink nagy barátjának, Anitának és az ő férjének, Balázsnak az aranyos kis gyermekét, Mirabela-Máriát – egy tündéri kis babát! Náluk aludtam, és reggel megcsodáltam, hogy mekkora szeretettel etetik, öltöztetik a babát, hogyan készülnek a keresztelő szertartására. Az első sorban ültek a szentmisén, melynek keretében aztán kiszolgáltattuk a keresztség szentségét. Hitünk szerint ekkor megnyílik az ég, és Krisztus szentségi jelenléte otthont vesz a gyermek legbelső szentélyében!

Ahogy a kenyér és a bor az Isten hívására igent mondó, a szentmisében együtt imádkozó közösség kérésére átlényegül Krisztus testévé és vérévé, ugyanúgy hisszük, hogy a keresztség szentségének kiszolgáltatásakor, ebben az életre szóló találkozásban összeforr a Végtelen Isten a marék porral, és az ember két lábon járó, élő szentélyé válik!

Gyermekedet megölelve a keresztség szentségében megtestesült Krisztust öleled magadhoz! Az édesanya és az édesapa, amikor az élet mellett döntött, akkor Isten mellett döntött, és bátran vallhatjuk, hogy a megszületett, megkeresztelt gyermekkel maga az Isten költözött az otthonodba!

A keresztény ember számára a gyermekvállalás és a gyermeknevelés, maga az istentisztelet – nem szabad azt elhanyagolni, összecsapni. Ahogy a pap felkészülten, összeszedetten mutatja be a szentmisét, tudva azt, hogy az Eukarisztia szentségét kiszolgálva Isten megtestesülését, az emberekkel való találkozását szolgálja, ugyanúgy a gyermeke nevelését gondosan végző szülőnek is tudnia kell, hogy Isten kegyelemmel telt, drága szentélyét gondozza, ápolja, amikor a gyermekéhez lehajol!

Térdre borulva csodáljuk ezt a nagy titkot, melyet a maga teljességében fel sem foghatunk, de amelynek mégis a tevékeny részesei vagyunk!

Szeretettel, 

Csaba t.