Evangélium: „Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott azégből, és elpusztította valamennyit.

Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek; azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”

Lk 17,26–37

Sokan egy nagy összeomlásról vizionálnak, világvégi hangulatban. Nem mernék leállni vitázni ezekkel a tudósokkal, közgazdászokkal, mert Jézus maga is figyelmeztet: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” A végtelenül komoly és komor helyzetben én mégis azt gondolom, hogy nekünk – most is, de történjen bármi is velünk vagy körülöttünk – a szeretet parancsába kell belekapaszkodnunk. A mai evangélium is erre buzdít: Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre.

Ültessük egy asztalhoz a logikusan gondolkodó józan észt és a Krisztus által kinyilatkoztatott élő hitet: Gyakran mondom: ha bárki tud egyetlen olyan dolgot mondani, amit rosszkedvvel, haraggal, gyűlölettel, de akár félelemmel, kétségbeesetten, depressziósan jobban, eredményesebben el lehetne végezni, meg lehet oldani, mint jókedvvel, nyugodt békességgel, akkor essünk pánikba, kiabáljunk, vagy akár indulatosan fojtogassuk egymást! De nekem meggyőző erővel még senki nem mondott egyetlen ilyen dolgot sem. Az indulati kitörések, a harag, a gyűlölet olyan zsákutca, mely bárhogy is erőlködünk, a céljainktól elválaszt, nem vezet sehová, kontraproduktiv!

Ezért fennhangon hirdetem: Jézus a példakép, az út, mely minden válságból kivezet! Mesterünk még a kereszten is megőrizte lelke nyugalmát, békéjét; hisz értünk imádkozott, senkit sem ítélt el, környezetéhez még nagypénteken is csak jó szava volt! Jöhetnek gazdasági krízisek, kormányválságok, háborúk, éhínség, nyomor, bármi – nekünk lelkünk nyugalmát meg kell őriznünk, nem szabad hagynunk, hogy az embertársaink iránti tisztelet és szeretet kihunyjon a szívünkben. Tegyük a jót, veszítsünk el akár mindent, az életünket is, a szeretet oltárán, mert ez az egyetlen befektetés, aminek igazán becsülete van a földön, és ami meg fog térülni az örök életben! Ahelyett, hogy a közelgő krízisek vagy a világvégi hangulat miatt bénán sodródnánk, Jézus szavaira támaszkodva, álljunk fel és a cselekvő, éber szeretet vezesse lépteinket.

Az áldott életet jelentő reményt, a gondviselő Istenünkben vetett hitünket, az embertársaink iránti őszinte szeretetünket – mint Rómában a Veszta-szüzek az életadó tüzet – nekünk is őriznünk kell. A szeretet parancsa az emberi méltóságunk köntöse, amelyre a magyarember "sujtást" vidám jókedvből varr! Ez a menyegzős köntösünk is, amelytől senki meg nem foszthat, mert ezt csak tudva és akarva vetheti le magáról az ember.

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: befogadtunk bizalommal a nyáron egy kamaszt, akit több iskolából is eltanácsoltak. Eddig az irgalmas szeretet a nyerő, kitartunk a jóban.