Evangélium: „Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: »Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.«”
Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta tanítását.”
Lk 19,45–48
Sokszor sokan meg akarják tisztítani, reformálni a templomokat, magát az Egyházat. Ma divatos ostort ragadni, és csattogtatva nekirontani a papoknak, a pápának, magának az Egyháznak is. Egy szóval sem tagadom, hogy a papoknak is, de nekem is van sepregetnivalóm; nap mint nap alázattal tesszük is szorgalmasan.
Itt nemcsak a kőből épült templomokról van szó! Nézzük meg, hogy mit mond Szent Pál: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?”
1Kor 3,16
Fontos, hogy rádöbbenj, testvérem: te magad vagy Isten temploma! Igazából nekünk kellene e két lábon járó, Isten alkotta templomot – saját magunkat – kitakarítanunk, szépen feldíszítenünk, hogy ott nap mint nap örömteli, jókedvű életünkkel szebbnél szebb istentiszteletet mutassunk be. Az lenne jó, ha egész életünk egy szakadatlan istentisztelet lenne, hogy jótetteinket látva az emberek magasztalják Isten nagyságát, és ők maguk is meggyújtsák a saját templomukban az istentisztelet lángját. „Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, dicsőítsék mennyei Atyátokat!”
Mt, 5,16
A gonosz lélek meg van győződve róla, hogy a Teremtő Istenünk egy pancser, hogy rossz világot teremtett, és hogy bármit is teszünk, itt minden nagy robajjal, hamarosan össze fog dőlni. A sátán nem teremt, csak ócsárol, és el akarja hitetni velünk, hogy minden reménytelen. A saját hitetlenségét szeretné a szívünkbe ültetni, sőt azt szeretné, hogy mi mindannyian az ő szószólói, propagandista sajtósai legyünk. A sátán keres maga mellé embereket, akik az ő istenkáromló, mindent leszóló, e világot habzó szájjal ócsárló, az emberben lévő szentélyeket mindenféle anyagi, bűnös dolgokkal megszentségtelenítő feladatra azonnal készek.
Mondjunk ellen a gonosznak és minden csábításának, és induljunk el tudatosan a szeretet Istenének felénk kitárt karjai felé! Tapasztaljuk meg, hogy minden gyarlóságunk ellenére a nagy Isten szeret, hogy Ő egy igazán jó társ, aki nem azért költözött a szívünkbe, mert nincs hely a mennyek országában, hanem azért, mert végtelenül szeret és bízik az Ő gyermekeiben. Ne félj, ne szorongj amiatt, mert kicsi, talán rendetlen, maszatos vagy! Karácsonyra készülünk – emlékezz: Krisztus nem palotában és kényelmes, összkomfortos kondomíniumban született, hanem egy istállóban, ahol nem szentek és tudósok várták, hanem egyszerű állatok, birkák és tehenek. A legfontosabb, hogy te magad akard a nagy Isten pici szentélye lenni! Útszéli kápolna vagy hatalmas bazilika – egyre megy, ugyanaz a nagy Isten tölti be mindkettőt végtelen szeretettel.
Szabad akaratunk van, mi döntjük el, hogy testünk szentélyét mire használjuk, vagy az Istentől kapott szellemi, lelki képességeinket, anyagi lehetőségeinket kinek a szolgálatába állítjuk. Én azt akarom, hogy testem Isten szentélye legyen; kicsinységem tudatában életem minden percét a diadalmas Isten szolgálatára akarom szentelni.