Egy hatalmas öntudatra ébredést érzek a világban! Az emberek kezükbe veszik az életüket, elkezdtek tudatosan táplálkozni, mozogni, önmagukat fejleszteni, képezni, gondolkodnak, kérdéseket tesznek fel és - hála az Istennek - nem csak jelszavakat skandálnak! Jó látni ezt az ébredést, egyre többen szembesülünk a bennünk működő, sokszor követelőző ösztönökkel, és lám tudatosan keressük, hogy ezekre a félelmekre, vágyakra, érzésekre jó válaszokat találjunk, mint a jó hajós, a bárhonnan jövő szelet befogjuk sikerrel a vitorlánkba! Igen, a félelmeim, vágyaim, ösztöneim hozzám tartoznak, de azok nem én vagyok, viselem, mint a bányász a csizmát, de azt én lehúzhatom, nem az határoz meg engem! 

Tisztul, szépül a világ, - hallgatunk Jézusra - elkezdtünk ébredezni, éberekké válni, virrasztani, és ez azt jelenti, hogy önmagunkra, világunkra sokkal jobban vigyázunk! Az irány jó, az lenne jó, ha ezen az úton egymást bátorítanánk, ösztönöznénk, hisz még hosszú út vár ránk! A porszem talpra áll, elindul, s a cél, hogy a Szentháromságos szeretetközösségbe felnőve, Teremtőjével egy asztalhoz üljön a nagy mennyei lakomán!

Szívemben nagy öröm van, hogy sok nagyszerű emberrel elkezdhetem az adventi szentidőt, ezt a nagy utazást, mely minden gyengeségünk ellenére egészen biztos, hogy sikeres lesz, hisz Megváltónk hatalmas, ígéreteit egészen biztos, hogy Ő betartja!

Örömmel lépek az adventi útra,

Csaba t. 

Evangélium

Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!  

Mk 13,33-37