"Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. "

Jn 17,20

Sokan vádolnak és én nem is védekezem, mert valóban nem tudtam nagycsaládom minden gondját, baját megoldani, a gyermekeinket sem tudtam mindig mindentől, mindenkitől megvédeni! Nem kell keresni a hibákat, én is látom azokat, és ezek megoldásához mindig is, most is társakat, szövetségeseket kerestem, keresek! Nem harcolok senkivel, rám fér a szidás és a segítség is!

Egy lányunk vakációra ment az osztálytársához, még a kilencvenes évek vége felé! A vakáció eltelt, de ő nem jött vissza! Utána mentem, össze volt költözve egy férfival. Hogy történt, hogy nem, most nem ez a fontos! Láttam a korkülönbséget és a kedves lányom arcát, a kiszolgáltatott, sodródó, bajban lévő ember arcát és csak annyit mondtam, én most elmegyek még néhány szegény családhoz itt a környéken, de lent az autó ajtaját nem zárom be előtted. Elmentem és mire visszajöttem, a lányom ott volt az autónál kis motyójával! Déváig csendben sírdogált!

Elkezdődött az iskola, de hamar kiderült, hogy jön a baba! Mindenki mondta a magáét! Olyant is mondtak, hogy talán megerőszakolták? Dühös voltam, vádoltam magamat, végül is nem tudtuk megvédeni a ránk bízott kiskorút. 

Sok kérdés felmerült! Mit szól a világ, mit szól a gyámhatóság, az elöljárók, az egyházközség? Mi a teendő?! Sokan a terhesség megszakítása mellett érveltek, végül is legális volt már akkor is az abortusz. Elmentem sétálni a 17 éves lánnyal, elbeszélgettünk az apáról, a jövőről, az életről, az ő álmairól, terveiről! Sok mindenről szó esett! A végén csak annyit mondtam: nem tudom, hogy ki az apja a gyermeknek, csak azt tudom, hogy ki a nagyapa, és az én vagyok! Bármit is mond a világ, rám számíthatsz! 

A gyerek megszületett, a lány befejezte az iskolát, az évek elteltek és a gyönyörű, okos unokám az édesanya szeme fénye, a tavaly végezte az egyetemet! Talán ő fog az első dédunokával megajándékozni! Nem tudom, hogy végül is mit szólt a világ, a gyámhatóság, az elöljárók, de én örvendek, hogy akkor és ott, nem a jó hírünk mellett, hanem a hűség mellett döntöttünk. 

A mi családunkban sem minden a nagykönyv szerint történik! Nem vagyunk se szentek, se tévedhetetlenek, de egy dolgot tudok, az elkövetett hibáink, sőt bűneink ellenére sem szabad egymás kezét elengednünk! A családban mi egymásnak, - még ha bántjuk is egymást - nem ellenségei, hanem szövetségesei vagyunk. Jó tudni, hogy Jézus Krisztus a nagycsütörtöki csendben imádkozott érettünk, azt a kegyelmet kéri a mennyei Atyától, hogy bármi is történik, mi akkor is egyek maradjunk! Jóban - rosszban, a családom minden tagjáért, a jókért, de a rosszakért is felelős vagyok! Családom minden tagjáért, - akárcsak te is a családod számára -, az életet jelentő mentőcsónak kell, hogy legyek! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

2023. május 25.