"Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült......A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett." 

Lk 1,80

Keresztelő Szent János születésnapján én is visszavonulok a pusztába ünnepelni, elcsendesedni. A Hargitán is vannak puszták, gyermekkoromban a nagytatám juhai nyáron mindig kint voltak az Édesvíz feje pusztán, ott volt a nyári szállása a pásztornak és a nyájnak. És ugyancsak fenn a Hargitán volt, de ma is megvan a Tizenhétfalusi puszta, ahol amint a nevéből is kitűnik, tizenhét falu juhai legeltek a nyár folyamán. 

Tudom, hogy a székelyföldi puszták egészen mások, mint a Júdeai-puszta, ahol Keresztelő Szent János az életét élte! Na, dehát a székely ember olyan kalappal köszön, amilyen neki van! Amúgy is a fejéből kinéző ember számára a puszta valójából iskola, egész életünket meghatározó sok - sok igazságra taníthat bennünket. Ma a kis hegyi patakokat választottam mesteremül. Keresztelő Szent János születésnapján tőlük szeretnék tanulni! 

Jó látni a csörgedező kis patakokat, ahogyan vidáman szaladnak és ahogyan találkozáskor bele torkollnak egymásba.  Itt nincs egyénieskedés, a víz kompatibilis, egymás habjait befogadják és együtt rohannak a közös cél felé. Mi emberek is találkozunk, de nehezen születnek barátságok, őszinte kapcsolatok, tartós házasságok, a gyermekeket is nehezen fogadjuk be. Milyen nehezen hozza meg egy - egy fiatal a döntést, hogy egy életre elkötelezze magát egy szakma mellett, nem beszélve egy hivatásról, akár orvosi, tanári, papi, szerzetes közösségről. Pedig megtanulhatnánk a kispataktól, hogy a tenger messze van, ezért bele kell torkolljon egy folyóba, ahol nyugodtan hömpölyögve hosszú úton keresztül haladhatunk  a végtelen felé. 

A mi testünknek is 70-75%-a víz. Mi miért nem vagyunk egymással kompatibilisek, befogadóak? Túl sok a jövés - menés, a lárma. Nyüzsgünk, teszünk-veszünk, vásárolunk, hogy aztán térüljünk, forduljunk és az egészet a kukába dobjuk. Mindenki egyéniség akar lenni, különb mint más, egymás habjaiban nem akarunk megmártózni, elveszni, elmerülni, hogy együtt patakokból folyóvá válva haladva teljesítsük a hivatásunkat. 

Ülök a kis patakok összefolyásánál és testvéreimre gondolok, a társaimra, a gyermekeimre és felfakad a vágy a szívemben, befogadni, eggyé válni, hordozni öket, együtt célba érni, majd Isten színe előtt megpihenni. Szeretnék én is a testvéreit átölelő, befogadó, együtt vidáman szaladó kispatakká, bölcsen hömpölygő folyóvá válni.  

Szeretettel, 

Csaba t. 

2024. június 24. – Hétfő, Keresztelő Szent János születése