"Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő városába, Kafarnaumba érkezett."
Mt 9,1
Szeretem Jézust mert e világban él, nem négy fal közé zárt értelmiség, hanem óriási távolságokat bejáró vándor. A Szentföld maga az ötödik evangélium, jó volt látni a hatalmas hegyeket, kietlen pusztákat amiket Jézus szeretettel bejárt, megkeresi az embereket, bemegy a pásztorok, a halászok, de még a vámosok otthonába is. Mesterünk rendszeresen kimegy a nyílt vízre, Kafarnaum, a galileai tenger partján álló kikötőváros az otthona. A teremtett világban él, bebarangolja drága szülőföldjét széltében, hosszában.
Ma én is bárkába szálltam és átkeltem a Dunán a túlsó partra, aztán vissza is jöttem. Ismerkedtem a nagy vízzel, a Dunával, fürödtem is egy jót benne. Árral szemben keményen kellett úsznom, de bárhogy erőlködtem, csak annyit értem el, hogy a víz nem sodort el. Igazából a víz halad, de én a parthoz viszonyítva ugyanott maradtam... Persze árral sodródva úszni nagyon kényelmes, gyorsan halad az ember. Valahogy a partról nézve olyan lassúnak, békésnek tűnik a Duna, de ha bele merészkedünk, kiderül, hogy milyen óriási erő van a sodró folyóban.
Itt a nyár! Jézus a példaképünk! Kapcsoljuk ki a kütyüket, álljunk fel és barangoljuk be drága szülőföldünket! Fedezzük fel mindazt a csodát, mit Isten nagylelkűen itt a Kárpát-medencében nekünk ajándékozott. Ne a nagyvilágban csavarogjunk a gyermekeinkkel, hanem drága szülőföldünket járjuk be széltében, hosszában. Gyermekeink, ha itt nőnek fel hatalmas hegyek, gyönyörű folyók földjén, akkor miénk is lesz ez a táj, és örömben, békében együtt itthon is maradunk.
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Köszönet Murányi Sándor Olivér erdélyi írónak a szép kalandért.