60 évvel ezelőtt Boros Fortunát ferences szerzetes életét adta Istenért és testvéreiért!

Boros Fortunát Domokos Székelyföldön, Zetelakán született 1895. július 3-án és meghalt a Duna deltájában, Capul Midia nevű helységben, 1953. március 16-án. Erdélyi ferences szerzetes,  közösségének elöljárója, történész, író, vértanú, a román kommunista rezsim áldozata. Huszonhét könyvet és 302 cikket írt. Boldoggá avatási eljárását kezdeményezték.

Boros Fortunát OFM provinciális atya, 1944-ben a vesztes világháború végén, az oroszok elöl menekülve kint maradhatott volna külföldön, mind oly sokan mások, de ő haza jött Erdélybe. Márton Áron püspök úrral mint elöljárók, - bár semmi emberiség elleni dolgot nem tettek, mondtak, - egészen biztos, hogy tudták, hogy számukra nincs kegyelem az ateista, kommunista diktatúrában és mégis Egyházuk által rájuk bízott feladatot legjobb tudásuk szerint végezték míg őket abban a fizikai erőszak meg nem gátolta. A rendszer által megsebzett és süllyedésre szánt hajót, nem hagyták el, a küzdelmet nem adták fel. Azt, hogy Egyházunk, és benne Szent Ferenc Atyánk nagycsaládja ma is szolgálhatja népünket, azt Márton Áron püspök úrnak, Boros Fortunát atyának és a velük együtt az igazságért bátran kiálló sok sok társuknak köszönhetjük!

Fortunát atyáról bátran állíthatjuk, hogy önként vállalta egy dühtől lihegő világban a népe sorsát, a megaláztatásokat, a megtorlásokat, és kitartott az utolsó percig, nem futott el, nem hagyta el az Egyháza által rábízott feladatot! Ezek a tulajdonságok a mi Urunk Jézus Krisztushoz teszik őt hasonlóvá, aki a mennyei Atya akaratát teljesítve nem fordított hátat az emberiségnek, nem szaladt el nagypénteken hanem a szeretet útját járva hitet tett arról, hogy bízik a holnapban, egy normális, jobb világban, és e hittől vezetve életét adta övéiért!!

Boros Fortunát ferences szerzetes ruháját hordva, Krisztus és népe iránti szeretetből vállalta a szolgálatot a brassói ferences kolostorban. Bár tudta, hogy útja a Golgotán vezet keresztül, tudatosan tette mire a krisztusi szeretet vezette, vállalta a vértanú halált, ezért ő a mi szentünk, példaképünk!

Fortunát atya vértanúságának 60. évfordulóján, a hit évében elmélkedjük át 1949. augusztus 15-én Brassóban megfogalmazott gondolatait, és mi is az ő nagy lelkével vállaljuk mindennapi munkánkat, feladatainkat.

„Őrizzük meg a hitünket, még akkor is ha megkínoznak bennünket, mert szép mártírként meghalni a hitért és Istenért. Vértanúk mindig is voltak! Nem csupán egy emlék, hogy vannak gyengéd asszonyok akiket megkínoznak, és az ütések közepette felteszik nekik a kérdést: „Még hiszel Istenben?” Ezek nem emlékek, hisz ma is megtörténnek!"

Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba t.
2013 február 6.