A táj, és a benne élő ember életének távlatai
Az elmúlt napokban Böjte Csaba eljuttatott szerkesztőségünkbe egy nagyívű, hozzá méltó elképzelést a kárpát-medencei magyarság felemelésének tervéről. Az átfogó, hitre és tevékeny nemzeti öntudatra épülő elméleti alapok után Csaba testvér a gyakorlati megvalósításokra is kínál megoldásokat. Az atya a tervet vitaanyagnak szánta, de mivel meglehetősen hosszú, több részben fogjuk közzétenni.
A mi Urunk Jézus Krisztusról, a Szentírás csak egyetlen helyen említi meg, hogy örömében felujjongott, éspedig akkor, amikor a hetvenkét tanítványt kettesével szétküldi a világba, meghagyva nekik, hogy aranyat, ezüstöt ne vigyenek magukkal, de menjenek és vigasztalják a szomorúakat, bátorítsák a csüggedőket, tegyenek jót szeretetből, és azt is hozzá teszi, hogy " ingyen adjátok, mert ingyen kaptátok...."
Bővebben: Merjük a szerető Krisztus vonásait magunkra ölteni!
„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.” Jn1,1
Bővebben: Lassan elkészült a jó Isten parancsairól szóló könyv is
A mindennapokat figyelve, újból és újból két félelem fogalmazódik meg bennem, és gondolom, hogy nagyon sok más emberben is.
Sokszor kérdezik, hogy miért nem szólalok fel a médiában zajló manipulációk ellen, hogy miért nem ítélem el egyik vagy másik szemforgató újságírót, politikust. Hogy miért nem harcolok azzal amit mindenki rosznak tart.
Mi messzemenően megvagyunk elégedve azzal amit az Anyaországból, a Magyar társadalomtól kaptunk és kapunk, és nem szeretnénk belekeverni a kiskorú gyermekeinket semmiféle rafinált politikai kampányba.
Csodálom Jézus Krisztust ahogyan a földre jön és saját kezébe veszi a dolgokat. Nem mást küld, hogy Ö fáradt cinizmussal, a mennyei trónusán ülve, szemlélje és kommentálja az emberiség vergődését.
Olyan sok mindent kaptunk az évek során, és olyan jó mindent, de mindent nagylelkűen tovább adni. Az lenne jó, ha életünk minden percében hús élő vizet szállító, patakok, folyok lehetnénk, és nem lefolyástalan mocsarak, poshadó holt vizű hínáros tavak.