A halottak napján nem csak a halottaink miatt megyünk ki a temetőbe, hanem saját magunkért is, mert az élet mindennapi gondjai közepette, hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról: Az élet mulandó, ahogy az Ószövetség mondja, csupán: „egy kurta őrségváltás éjszaka!"
500 év! Mikor fáradunk bele az igazság keresésébe? Harc, vér, erőszak, küzdelem, kinek van egy pár grammal több igaza? Jézus az Isten imádásának egyszerű útján akar bennünket vezetni, és nem az érdekek mentén való igazság keresésének lehúzó mocsarain keresztül!
Mária a történelem első „tabernákulumává” lett… Azért kaptuk az Eucharisztiát, hogy Máriáéhoz hasonlóan a mi egész életünk is Magnificattá váljon! Szent II. János Pál
Simon V. László egy nagyszerű könyvet írt Radványi Gézáról és az ő halhatatlan filmjeiről, Valahonnan Európából címmel... Laci kérésére én is írtam néhány gondolatot Géza bátyánk, a Valahol Európában című, filmje kapcsán...
A hosszú téli estéken régebb is az emberek összeültek, s egymásnak szép meséket, izgalmas, érdekes történeteket mondottak. Ropogott a kályhában a tűz, és a vidám, izgalmas történet, a "mese", mint a mágnes gyűjtötte össze a gyermekeket, felnőtteket.
Elkezdődött a tanév! Istennek legyen hála, magam is megtapasztaltam és ahogy a beszámolókból is kitűnik, a Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi flottája kifutott a nyílt vizekre, elkezdődött a 2017-2018-as tanév! Isten gondviselő jóságában bízva, három dolgot szeretnék a lelketekre kötni:
Szent Ferenc ünnepe (okt. 4.) Az előtte való napon szoktunk megemlékezni tisztelettel az ő mennyei születéséről, a Tranzitusról! Erre az ünnepre maga Szent Ferenc kérte a testvéreit: „Megparancsolta a testvéreknek, hogy közelgő halálára és az utána felhajnalodó új életre való tekintettel ujjongó lélekkel és messze csengő hangon énekeljék el az Úr dicséretét....” 2 Cel 217
Irakban, a szétlőtt katolikus templomokban döbbentem rá, hogy mennyire kicsik, sebezhetőek, esendőek vagyunk. A sok fájdalmat, pusztítást, bűnt látva, szinte akaratom ellenére mentem az oltárhoz a tabernákulum közelébe, és kerestem Krisztus vigasztaló, bátorító, óvó szentségi jelenlétét. Jézus Krisztus maga mondta sírva: "Hányszor akartalak összegyűjteni, mint kotló a csibéit, de Ti nem akartátok!"