A képen Flüei Szent Miklós által épített családi ház, melyben, neki és kedves feleségének Dorottyának 1o gyermeke született, s melyet Isten hívására elhagyott, 1467 október 16-án, hogy 50 évesen, az imádságnak, engesztelésnek szentelje életét!!
Nagy felfordulás van a világunkban, eljött az önmegtagadás, a böjt, az imádság ideje! Flüei Szent Miklós kiimádkozta, hogy Svájc a békesség szigete legyen, az ő közbejárásával kérjük ugyanezt a kegyelmet Európának, Világunknak!!
Elkezdődött az oktatás, örömmel, becsületes, komoly elhatározással álljunk neki a tanulásnak, a tanításnak! Ma még a kezünkbe tankönyvet, tollat, szentírást adnak az elöljáróink, de ha nem vesszük komolyan önmagunk formálását, nemesítését, a munkánkat, a keresztény értékeket, akkor lehet, hogy más politikusok fegyvert, gyilkos szerszámokat fognak a kezeink közé kényszeríteni!
Ma itt Romában egy nagyon megrázó előadáson voltam. Kb 12-15 szerzetes nővér, pap, világi tartott beszámolót Afrika több országából. E hatalmas kontinens gondjairól beszéltek, a sebekről, és arról amit az egyházunk próbál tenni e hatalmas kontinensen!
Mi az iskola!? A mindennapi csodák forrása!!
Emlékszem, hogy milyen lelkesen énekeltük a hetvenes években: "Arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk....!" És nemcsak énekeltük, hanem hittük is, hogy valóban az a dolgunk, hogy ezt a földgolyó nevű anyaföldet szebbé, tisztábbá, rendezettebbé tegyük! Ez volt az álmunk, a célunk, hittük, hogy képesek leszünk ezt el is érni és ebben, hogy őszinte legyek, még az a fene diktatúra sem zavart nagyon!
Bővebben: "Arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk....!"
- Csaba testvér levelei
- Találatok: 9126
Böjte Csaba: Talán egyszer majd hableányt tetováltatok a mellemre...
A nyári vakáció egyik reggelén csengettek az ajtón, az egyik lányunk jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba, s kérdezte: "Mikor megyünk a táborba?" A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazamenni a szüleihez.
Bővebben: Böjte Csaba: Talán egyszer majd hableányt tetováltatok a mellemre...
Annak idején síztem, nagyokat estünk, de soha nem gondoltam arra, hogy ezt a csodaszép sportot átalakítsam, kérjem, hogy egyszerűsítsék le, tegyék fapadossá csak azért mert nekem nehéz, veszélyes! A sízés, repülés két lécen az ég és a föld között, csodálatos, és fel kell nőni oda alázattal, gyakorlatokkal, hogy ezt a "csodát" az ember szépen, biztonságosan művelje!
Bővebben: Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája