"Négy nap híján 85 évvel ezelőtt ismertem meg Bíró Jánost, a kedves barátomat, Antal atyát a székelyudvarhelyi Szereficum udvarán", mondta Ervin atya, 2016 aug. 28-án Csíksomlyón! 
Bíró Jánost, Antal atyát, 1941 szeptemberében szentelte fel szentéletű Márton Áron pk., Gyulafehérváron szerzetes pappá!! Életének 99-dik évébe lépő atya, Istennek tett ígéretét a nehéz történelmi körülmények közepette is hűségesen megtartotta, s most hálatelt szívvel Csíksomlyón, Mária lábánál szeretne köszönetet mondani Teremtőjének, amiért őt kiválasztotta, és meghívta a szolgálatára!
Istennek legyen hála haza értem szerencsésen Dévára az amerikai utamról!! Jó volt látni, hogy ha egy óceán is választ el az Amerikába szakadt testvéreinktől, azért még mindig egyek vagyunk és nem csak az anyanyelv, vagy a vidám, bátor, szorgalmas magyaros tettrekészség, hanem a jó Isten és Mária, a Magyarok Nagyasszonya is összeköt bennünket!! 
Szent István szép ünnepén, aug. 20-án washingtoni magyar cserkészekkel és a helybeli kedves testvéreinkkel egy 18 kilométeres zarándoklatot szervezett Fedor István! Közel negyvenfokos párás melegben nem csak zarándokoltunk és imádkoztunk, hanem a csatolt felvételen látható jó hangulatban a cserkészek megmutatták a főváros lakóinak, hogy hogyan örvend nemzeti ünnepén a magyar ember... 
Mostanában nagyon sokan írnak nyílt levelet Ferenc pápának, én is bátorkodtam megfogalmazni néhány gondolatot gyermekeink, barátaim nevében! Olyan kérést fogalmaztam meg, mely senkit nem bánt, de mégis hiszem, hogy a világunkat szebbé, jobbá, emberibbé teheti! Kisebb testvéredként szeretettel kérlek olvasd el e pár sort, s ha jónak látod írd alá! A gyermek Jézus vidám, szép vonásait, ragyogtassuk fel világunk megfáradt, aggódó arcán! 
Édesanyám még azt sem tűrte el gyakran, hogy a nagyszüleimnél étkezzünk a húgommal. Számára a család összetartó szentélye a konyha volt, és bárhogy is alakult a programunk, étkezni haza kellett menni! Ezt kikövetelte és jól is tette, mert e rohanó világban könnyen elsodródhatunk egymástól örökre, ha nem tudunk, mint család egy asztalhoz ülni! Jó dolog egyrészt a kiskertben megtermelni, másrészt gondosan bevásárolva, szeretetből hazacipelni a mindennapihoz szükségeseket. Jó dolog a család részévé válva, szüleinktől tanulva elkészíteni együtt az ünnepi ebédet, és azt, a szépen megterített asztalnál együtt elkölteni s közben nyugodtan mindent megbeszélni!
Ma sokan keresik a boldogságot, rendezvényről rendezvényre járnak, hatalmas bulikon vesznek részt, és ha nem jön össze a várva várt "repülés", akkor rásegítenek alkohollal, és különféle tudatmódosító szerekkel próbálják elérni a várva várt euforikus állapotot! A “boldogság” koldusai mindenféle eszetlen dologra vállalkoznak, a párkapcsolatokat, a különféle extrém szabadidő programokat váltogatva olyan utakra lépnek, melyek engem igazából a gonosz lélek horgára tűzött csalikra emlékeztet! 
Talán a sport az egyetlen olyan dolog a mai világban, mit a mutyizó pályázatok, a politikai érdekek és az ezekhez hasonló "ügyeskedések" nem tudtak még annyira megfertőzni! Itt aki valóban jó, az kitűnik, a többi elől szépen elrúgják a labdát! Lehet valaki a fociban magyar, román vagy roma, ha ügyes, ha rendszeresen jár edzésre és fegyelmezett, akkor annak meglátszik a gyümölcse, megszületik a gól, amit nem kell megmagyarázni, elég szépen megtapsolni!
Megpróbáltuk hirdetni az evangéliumot a focipályán és kiderült, hogy lehet ott is!! Eddig mindig szolid kis előadásokkal, ügyes énekkarokkal, versmondó diákokkal indultam el Krisztus szeretetéről tanúságot tenni, most Székelyhídra a képen látható nagy csapattal mentünk!!