Uram szinte hallom, ahogyan sírva mondod: "hányszor próbáltalak összegyűjteni benneteket, mint a kotló a csibéit, de ti nem akarjátok!" Hallom a hangodat Uram, és nem csak kétezerév távlatából, hanem az ajtónkon kopogtató új esztendő küszöbéről is! Igen, az új év, 2016 előtt is sírva leborulsz és arra kérsz, hogy mind csibék a kotlóhoz úgy bújjunk Hozzád és egymáshoz, nagy bizalommal, szeretettel e nehéz időkben, mert valóban fenn áll a reális veszélye annak, hogy bűneink kővetkezményeként kő kövön ne maradjon az új esztendőben!!
Isten gyermekei meghalnak, de nyugdíjba nem mennek! Mi keresztények megvalljuk a hitvallásunkban, hogy hiszünk a szentek egységében, ezért is hozatja Ferenc pápa nagyon bölcsen az irgalmasság szentévében Rómába "dolgozni" Szent Pió atyát és Szent Leopold atyát!Isten fizesse minden egyes fohászt, könyörgést, imát mit drága édesanyámért mondatok!! Köszönöm azt a mérhetetlen jóságot, mellyel iránta vagytok!! Hiszem, hogy a mennyek országából sok sok szeretettel viszonozni fog minden érte mondott fohászt, érte vállalt áldozatot, jó cselekedetet!!
Hugóm, Katika kezei között édesanyám bennünket felnevelő áldott keze, fáradtan lehanyatlott! Ki tudná megmondani, hogy hányszor mosott, főzött ránk ez a drága kéz 78 év alatt? Ki tudná megmérni, hogy hány tonna édességet, cukorkát, gyümölcsöt osztott ki az árva gyermekek között, hány kis ruhácskát, cipőt próbált fel, az ég minden tájáról összesereglett bajban lévő, otthonunkon ajtaján kopogtató csöppnyi életeknek? 
Szeretettel köszönöm mindazok jóságát kik imádkoztak és imádkoznak drága édesanyámért! Külön köszönöm Szász János főesperes úrnak és a paptestvéreknek az édesanyámért felajánlott dévai szentmisét, és Bernardin testvérnek a szívből jövő őszinte, vigasztaló szentbeszédét! 
Kedves Gyerekek! Juci néni kedves unokái!
Édesanyámmal elhagytuk a kórházat, ahol mindent megtettek érte, ahol szakszerűen, lelkiismeretesen kezelték, s ahol több mint egy évvel meghosszabbították az életét.... 
Édesanyám, gyermekeink drága Juci nénije, porladó kezével elengedte a kezünket, elengedte sok-sok ezer árva gyermek kezét akiket mostanig oly nagy szeretettel gyámolított, de csak azért, hogy fentről, Isten országából még biztosabb fogással segítsen bennünket!
Egy életen keresztül nem akarok zacskóval, katéterrel élni - mondta a 98 éves kedves Antal atya az orvosoknak - kérem, hogy műtéttel segítsenek rajtam! Mindenki nagyot nézett és fejet hajtott Erdély legöregebb katolikus papjának életerején, lendületes bátorságán!!