2017. március 24. – Péntek

b_300_300_16777215_00_images_stories_DSC_2069.jpgA leglényegesebb kérdésben az emberek egyetértenek és igazat adnak Krisztusnak, de mégse a szeretet parancsa szerint élnek!? Miért?
Sajnos, bár mi nem megyünk ki negyven napra a pusztába, a gonosz azért bejön hozzánk és ugyan úgy ahogyan Jézust, minket is megkísért! Megkísért a fogyasztás bűnével: mond ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré, és te habzsolj, fogyassz! Megkísért a birtoklás bűnével: ha leborulsz előttem, mindent neked adok, az egész bevásárló központ a tied lesz, és végezetül a hatalom bűnébe is bele próbál rángatni: dobd le magadat a templom tornyából, az angyalok felfognak, a tenyerükön hordoznak, te meg nagy leszel, sztár, híres ember! Igen, a gonosz mindannyiunkat megkísért, és sajnos mi nem tudunk nagyon sokszor ellene mondani a kísértőnek, és a mohóság, a kapzsiság, a bírvágy, a hiúság, a hatalomvágy és a többi bűnös vágy letérít az általunk is jónak látott, kitűzött útról!
Nagyböjtben éppen ezért, nem elég a bűnbánat, hanem ezeket az alattomos, sunyi vágyakat is fel kell fedezzük önmagunkban, s akár az orvos a begyulladt vakbelet, könyörtelen határozottsággal ki kell vágjuk az életünkből! Ha a szeretet parancsát akarjuk követni, akkor csak annyit kell a tányérunkba mernünk, amennyi szükséges és elégséges az életünk fenntartásához, annyi anyagi dolgot vásároljunk össze, rakjunk a hátizsákunkba, amennyire szükségünk van, mert mindazt mit birtoklunk, hurcolnunk is kell magunkkal, és végezetül az uralkodás helyett a testvéreink tudatos szolgálatát kell vállaljuk! A szeretet útján nehéz elnehezedett, elhízott testtel, anyagi dolgok közt botorkálva, hatalom után sóvárogva menni! Ne feledjük, a fölösleges kilók, terhek lehúznak, a szegénység szabaddá tesz, és az egyszerű, szolgáló, tudatosan vállalt kisebb testvérség felemel, megszentel, testvéreid kedves barátjává tesz!
Szeretettel, 
Csaba t.
Abban az  időben egy  írástudó  megkérdezte Jézustól:  „Melyik az  első  a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az  Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes  elmédből és  minden erődből!  A második  hasonló ehhez:  Szeresd  felebarátodat,  mint  önmagadat!  Ezeknél  nincs  nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő  az Egyetlen, és  hogy  rajta kívül  nincs  más. És  azt  is, hogy  őt  teljes szívünkből, teljes elménkből és  teljes erőnkből szeretni,  embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy  véres áldozatnál.”
Jézus az  okos  felelet hallatára  megdicsérte:  „Nem jársz  messze  Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34