Napi evangélium

Hála és köszönet Tamás apostolnak, a kételkedő, kíváncsiságért, hisz életünket meghatározó  alapvető igazságai körül nem szabad engedni burjánzani a féligazságokat, a hiedelmeket, babonákat! Lám - lám olyan világban élünk ma is, amikor bárki bármilyen butaságot is állít, nagyon hamar követőkre talál! A józan ész azt szeretné, hogy valós igazságokra épülő világnézet határozza meg az életünket. Ezért kell Tamás példájára mindent kételkedve megvizsgálni, és minden olyan állítást, mendemondát, melynek valódiságát mi magunk nem tapasztaltuk, s melyet  kétezeréves Egyházunk nem tanit, azt eltaszítani!! Ahogy tavasszal a buján burjánzó szőlő vesszőket a gondos gazda átnézi, majd határozottan megmetszik, valahogy úgy kellene megvizsgáljam saját hitvilágomat, gondolkodásomat és a babonás vadhajtásokat, a Krisztus irántunk való szeretetével össze nem egyeztethető nézeteket, jóslásokat, látomásokat, megmondó emberek kinyilatkoztatásait  a józan ész ollójával tőből levágni és eltüzelni!

Kép: Iványi-Grünwald Béla: A hitetlen Tamás

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” 

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”

Jn 20,24-29