2018. szeptember 18. – Kedd

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Szentek_42044687_1915435385198737_6195674097540661248_n.jpgTörtént ami történt te légy nagyvonalú.... a szeretet nem botladozik a sárban, hanem magasan repül a föld felett.... Kitudja miért halt meg a fiatal ember? Semmit sem tudunk róla, sőt az édesanya nem is kéri Jézustól, hogy gyógyítsa meg, de a Mester odamegy feltámasztja a halottat és visszaadja az anyának a gyermekét, majd csendben tovább megy!!
Gondolatban én is ott állok a gyászoló menetben és csodálkozva nézek a lemenő napfényben távolodó Jézus után!! Szeretnék én is ilyen lenni, a szeretet szárnyán magasan repülni és nem a föld porában botladozva méricskélni, hogy megérdemled, vagy nem, hogy kinek miből, mennyi jár!?
Szeretettel, 
Csaba t. 
Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.  
Lk 7,11-17