Napi evangélium

Milyen szép látni ezt a leprás beteget, ahogyan Jézus Krisztus előtt térdre borul és erőt, egészséget, gyógyulást kér a Megváltótól! Szinte mi is halljuk, ahogyan életadó erővel megszólal Krisztus: „Akarom, tisztulj meg!”

2018. január 11-én, ezen a szép napon mi is, a Szt. Ferenc Alapítvány munkatársai összegyűltünk Hidegségbe, és jó testvérekként a szentmise áldozatban és közvetlen utána a szentségimádásban térdre borultunk Megváltónk előtt, hogy kérjük a lelki tisztulást, a közösségünk újjászületését! Hiszem és vallom, hogy Jézus Krisztus velünk volt, meghallgatta imánkat és nekünk is megadta a lelki újjászületés kegyelmét!

Miért hurcolnánk magunkkal a kishitűség, a gyanakvás, az ítélkezés, a számonkérés lepráját és a többi csúf bűnt, mi eltorzítja arcunkat, szétzilálja szép családunkat? Bizalommal, újból és újból akár egyedül, akár közösségileg a testvéreinkkel merjünk letérdelni Istenünk előtt, és az új évhez, az új feladatokhoz kérjünk alázattal új kegyelmeket, erőt, lendületet, hogy munkánkat szépen, eredményesen tudjuk elvégezni!  Jézus Krisztus képes is, akar is új lehetőséget, új erőt adni, mert Ő valóban azt szeretné, hogy a felvállalt szép munkánkat az Ő dicsőségére, a gyermekeink javára be tudjuk végezni!

Szeretettel,

Csaba t. 

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.” Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.

Mk 1,40-45

„Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” 

Jézus nem csak küldi az ő tanítványait, hanem ő maga is jó példával elől jár, nem sütkérezik a dicsőségben, az eredményesen  meggyógyult emberek hálás szeretetében, hanem rögtön másnap már megy, keresi az újabb  feladatokat, a bajban lévő emberek szolgálatát, "hiszen ezért jöttem"! 

Merek-e bemenni testvéreim házába, hittel segíteni felállni nekik, visszatérni a mindennapi élet feladataihoz, a munkához mely értelmet ad életüknek s megszenteli őket?! Beteget nem tudok gyógyítani, halottat nem tudok támasztani, de az embereket  vigasztalni, lelkesíteni, nekik erőt adni nap - mind nap megpróbálom? 

Ki kicsiben hű, arra sokat bíznak mondja Jézus Krisztus! Ma csak egy kis morzsája van a kezemben a nagyvilágnak, egy iskolatáska, egy munkagép, egy fakanál vagy egy gyermekvédelmi otthon felügyelete, de ha annak hűséges sáfárja vagyok, azaz nem elhanyagolom vagy leuralom, hanem alázattal, jószándékkal, képességeim szerint szolgálom, akkor hiszem, hogy az isteni gondviselés egyre többet fog rám bízni! 

Induljak el Jézus Krisztus útján, az apostolok útján, mert ez az út az egyetlen út mely kivezethet engem is de világunkat is az önzés, a kapzsiság, a beteges örömök keresésének örvényében való vergődéséből!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Medgyesi kolléganőm "anyai" munkáját végzi

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. 

(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. 

Mk 1,29-39

Gonosz lélek?! A Szentírás, de maga Jézus Krisztus is sokszor beszél arról, ki mint ordító oroszlán jár körül és keresi, hogy kit nyeljen el. A lelki élet nagy mesterei nagyon fontosnak tartják a bennünket megszólító erők megkülönböztetésének a tudományát. A mindennapi életben mi is egészen biztos kapcsolatban vagyunk Isten lelkével, bizalommal, reménnyel építkezni akaró pozitív értékekkel, de egészen biztos, hogy mi is ki vagyunk téve a mindent leértékelő, a világ jövőjében nem hívő gonosz lélek támadásának is. Ha nem akarunk a sátán játékszerei lenni, meg kell tanuljuk a lelkek megkülönböztetésének a tudományát. 

Jézus Krisztus mindig pozitív, bízik az emberiségben, a holnapban, el mer jönni közénk karácsonykor, meri megszólítani tanítványait, befogadja őket, majd küldi, hogy hirdessék az Evangéliumot! Virágvasárnapján bizalommal bevonul Jeruzsálembe, de még a Golgotán is, az utolsó leheletével mennyei Atyjában bízva kimondja: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." Húsvét után is töretlenül ott ragyognak életében a szép "isteni erények"! Nagypéntek után, feltámadásának első perceiben hívja Mária Magdolna által a tanítványait a galileai tenger partjára, folytatják munkájukat mintha mi sem történt volna. Jézus Krisztusban, bárhová is megy, bármi is történik vele, ott ragyog a három csodaszép isteni erény: a hit, a remény és a szeretet, a maga eltéveszthetetlen teljes tökéletességében. Ezek az erények hiányoznak teljes mértékben a gonosz lélekből, és ott ahol ő megjelenik, ezek az erények sérülnek, elszáradnak, helyüket a hideg félelem, reménytelenség, hitetlenség, durvaság, depresszió, szeretetlenség veszi át. A gonosz lélek nem tud hinni, remélni az emberben, a jóban, a világban, ő a tagadás szelleme, és épp ezért nem is tud semmit értékelni, elfogadni, ő képtelen szeretni! A gonosz azt akarja, hogy mi is elutasítóak, mindenre nemet mondók, cinikus kétkedők legyünk, a tagadás, a gyűlölet lelkét hozza a világunkba, s ezt a lelkiséget akarja általunk is árasztani, mind rohadó kort a társadalmunkban.

Minden ember maga kell elcsendesedjen, elgondolkodjon, hogy ő tetteivel, szavaival, mindennapi életével kinek a szócsöve, kinek a mondanivalóját hirdeti, egyszóval kinek akarja átengedni magát testestől-lelkestől. A reménytelen félelem, kishitűség, bizalmatlanság, akár a féligazságok osztogatása, pánik-hangulat terjesztése, a folyamatosan félrevert harangok, mind, mind azt jelzi, hogy a gonosz lélek szolgálatában állunk, rossz helyen állunk! Az új esztendőben tudatosan vállaljuk a Jézus Krisztussal való közösséget, ragyogjon ott minden gondolatunkban, szavunkban, tettünkben a hit, a remény, és a szeretet isteni erénye! Legyen a célunk, Isten oldalára állni, Teremtőnk zászlaját hordozni!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: "Hallgass el, és menj ki belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették:

"Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.

Mk 1,21-28

„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” 

Jézus Krisztus nem csak az apostolokat hívja, - "az aratnivaló sok és a munkás kevés", hanem minden embert! Megváltónk azt szeretné, ha minden emberhez eljutna az Ő életadó üzenete, a szeretet parancsa! Épp ezért Ő mindannyiunkat jósággal, bizalommal megszólít! 

A történelem folyamán nagyon sokan igent mondanak Krisztus hívására és elindulnak a maguk életútján, hogy az eget a földre hozzák, igazsággal, jósággal, szépséggel, szeretettel megszenteljék önmagukat és a világot! Jézus apostolai között vannak bölcsek, okosak, erővel, hatalommal rendelkező személyek akárcsak Szent László király, de vannak nagyon egyszerű, szegény, lenézett emberek is.  Közös bennük, hogy a saját pillanatnyi érdekeikkel szemben képesek mindig a közösség céljait, hosszútávú érdekeit szem előtt tartani. A szentek, az apostolok nem 4 éves választási ciklusokban gondolkodnak, nem is saját bankszámlájukat akarják szaporítani, hanem a világot szeretnék megszentelni, lakhatóbbá tenni, az embereket elvezetni egy békésebb, nyugodtabb világba, az örök életre. 

Te is lehetsz apostol, bárki igent mondhat Krisztus hívására. Hiszem, hogy ennél szebb hivatás nincs is a földön. Az év elejének első napjaiban csendesedjünk el és játszódjunk el a gondolattal, hogy "én Jézus Krisztus apostola vagyok." Ott ahol élek legyek a szeretet forradalmára, jó értelemben vett "a szeretet terroristája"! Legyek Jézus Krisztus alvó ügynöke, ki csendben, bölcsen előkészít egy - egy jócselekedetet, valami szépet Istenért és azt nyugodt, célratörő kitartással véghez is viszi!! 

Szeretettel, 

Csaba t.

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” 

Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt. 

Mk 1,14-20

Urunk megkeresztelkedése

"Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját." Mk 1,7

Alázat! Jézus Krisztus, Keresztelő Szent Jánosról mondta: Asszonyok szülöttei között nem volt nagyobb Keresztelő Jánosnál! Az Ószövetség utolsó prófétája, Keresztelő Szent János tud tisztelettel, szeretettel beszélni Jézus Krisztusról. Az ember igazi nagysága a szerénység, az alázat! Milyen jó lenne megtanulni Keresztelő Szent Jánostól ilyen tisztelettel, szeretettel beszélni a Megváltóról. Iratkozzunk be az alázatosság iskolájába és gyakoroljuk ezt a szép erényt, amelyről a lelki élet mesterei azt tanítják, hogy a lelki élet fundamentuma, sőt kapuja - az alázat nyitotta meg oly sok szent előtt a mennyek országát. Gondoljunk csak a könnyeivel Jézus lábát mosó Mária Magdolnára, vagy a nagypénteken Jézushoz kiáltó jobb latorra. Igazából az Újszövetség szentjei számára is az alázat a legrövidebb út, az ég felé vezető út az utak közöl. Szent Ferenc atyánk magáról és közösségéről úgy beszél, mint az assisibeli bűnbánó kisebb testvérek közössége. Több alkalommal is társaival onnan ahol őt dicsérték, örömmel köszöntötték elmenekült, mert nagyon veszélyesnek tartotta a beképzeltség, gőgösség bűnét. 

Az életszentség hírében álló, sok-sok ember által felkeresett, megcsodált Keresztelő Szent János személyét szemlélve gondolkodjunk el azon, hogy hogyan állunk az alázatosság erényével, 1-től 10-ig hányast adnék magamnak a szép erényből?

Szeretettel, 

Csaba t.

Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: "Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!" Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!"

Mk 1,7-11

Urunk megjelenése (Vízkereszt)

Önmagában a tudás semmit sem jelent! A kérdés, hogy mindazt mit tudunk, mit a Szentírásból kiolvasunk, mire használjuk fel? Lám Heródes udvari papjai tudják, hogy Betlehemben kell keresni a Megváltót, de nem indulnak el, hogy bekopogjanak a betlehemi barlangba! Szavukra Heródes katonákat is küld, de őket nem furdalja a kíváncsiság, hogy utána nézzenek mindannak, mit kiolvastak a Szentírásból! 

Sajnos, a nagyvilág hittudományi főiskoláin előfordul, hogy akár Szentírás ismeretet olyanok tanítanak, kik nyíltan megvallják, hogy nem hisznek Istenben! Önmagában a tanulás, a tudás nem üdvözít! A nagy kérdés, hogy a megismert igazsággal mit kezdünk? A tudásunkból lesz élő hit, születnek a megismert igazságokból cselekedetek? A megismert igazság fényénél rá merek lépni a szeretet útjára, az irgalmassági cselekedetek örök életre vezető ösvényeire? A megszerzett tudásból lesz életet jelentő bölcsesség, házat, hazát építő élő hit, kitartó munka?

Előttünk áll ma Heródes, a maga udvari papjaival, és a napkeleti bölcsek..... Az új esztendőben kinek az útján indulok el?  

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Székelyhídi kislányunk szülinapja

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!” 

Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. 

Mt 2,1-12

"Kövess engem!"

A mi Urunk Jézus Krisztus nagyon világos céllal kezdte el nyilvános működését, hisz tudja, hogy az emberek nem rosszak, csak tanítani, buzdítani kell őket, informálni és motiválni kell a gyerekeket, felnőtteket egyaránt. Jézus Krisztus első szószéke, családi háza Mária konyhája, hol Jánost és Andrást egy életre megszólítja, nem csak tanítványaivá, hanem apostolaivá is teszi. A mai evangéliumban is Fülöpnek csak ennyit mond: Jöjj, kövess engem. Nincs mellébeszélés, nincs köntörfalazás, Jézus nem kielemzi 2000 évvel ezelőtt a világ búját, baját, az emberi természet beteges, furcsa elhajlásait, hanem sebészi pontossággal célra tör, hihetetlen gyorsan összegyűjti 12 apostolát, a 72 tanítványát, az emberhalászokat, és bátor lendülettel, erővel küldi őket:

"Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! 8Betegeket gyógyítsatok meg, halottakat támasszatok fel, leprásokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. 9Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! 10Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét." Mt. 10,8

Hiszem és vallom, ha Jézusnak lett volna még más 100000 tanítványa, azoknak is ugyanezt mondta volna, ugyanígy küldte volna, mert az aratnivaló sok, és a munkás kevés. Meg vagyok győződve, hogy 2018 első napjaiban ugyanezt mondja mindannyiunknak Krisztus: Ne féljetek, az emberek nem rosszak, őket az én mennyei Atyám teremtette, de tudatlanok. Minden generáció, és annak minden egyes tagja tiszta lappal érkezik erre a földre. A ti dolgotok az, hogy megtanítsátok őket a szeretet parancsára, megértessétek velük, hogy jobb szeretetben, békében élni, mint egymásba hibát, bűnt keresni és civakodni. Nektek kell megtanítsátok testvéreiteket, az utánatok jövő generációkat, hogy ki mit vet, azt arat, hogy a jóság jóságot terem, az irgalom irgalmat, a kedvesség kedvességet, a békesség egy olyan új világot, amelyre én is kimerem mondani, hogy ez az én országom, ez az a világ melyről én, teremtő Istenetek álmodtam, és melyet közösen felépítettünk! Lépjünk Szent János, Szent András, Szent Fülöp apostolok nyomába, és kezdjük el hirdetni már ma, ott ahol élünk,  családunkban, munkahelyünkön, közvetlen környezetünkben, hogy az élet szép, az élet jó és élni érdemes! 

Sok szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel.

"Kövess engem!" - mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele:

"Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti Jézust, József fiát." "Jöhet-e valami jó Názáretből?" - kérdezte Nátánáel. "Jöjj, nézd meg!" - felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy

Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: "Nézzétek, ez egy igaz izraelita!

Nincs benne kétszínűség!" Nátánáel megkérdezte: "Honnan ismersz engem?" 

Jézus így felelt: "Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt." Nátánáel erre elismerte: "Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya." Jézus így szólt: "Azért hiszel, mert azt mondtam:

Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél." Majd így folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett."

Jn 1,43-51

 "Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt." Jn 1,35 

Jézus nem vesztegeti az idejét! Keresztelő Szent Jánosnál való nyilvános fellépése után, mindjárt két fiatalembert meg is hív otthonába. Szeretem magam elé képzelni a názáreti kis otthont, ahol Jézus bemutatja a jövendőbeli János és András apostolokat édesanyjának Máriának, és megkéri, hogy a Szűzanya készítsen egy kis finom vacsorát, amíg ők egy pohár bort megisznak. Milyen csodálatos beszélgetés lehetett ott a pislákoló lámpafénynél?! Jézus nem árul zsákbamacskát, egészen biztos, hogy őszintén elmondja a célját: "Azért jöttem, hogy életetek legyen, és életetek bőségben legyen!" Jézus egészen biztos, hogy első barátait is meghívja a világméretű misszióba: gyertek menjünk el minden faluba, városba, és tanítsuk meg az embereket a szeretet parancsára, magyarázzuk el, hogy sokkal jobb békében, szeretetben, jó testvérekként élni, mint csalni, hazudni, lopni, mindenféle ocsmány bűnnel önmagunkat, világunkat beszennyezni! Közben elkészül a finom vacsora és megköttetett az Újszövetség, Isten és az ember egy asztalhoz ült, reményteli szívvel elindul a világ megváltása! Milyen csodálatos este lehetett, mely ennyire megváltoztatta e két fiatalember életét!

Soha nem vágytam nagy, történelmi személyek tarságába, de ha lehetőségem lenne azonnal ugranék, hogy én is nagy alázattal odaüljek Mária asztalához! Milyen csodálatos lenne Jézussal és a jövendőbeli apostolokkal egy pohár bort elkoccintani, meghallgatni a Mester első beszédét, majd jó étvággyal megkóstolni Jézus édesanyjának, Máriának a vacsoráját!

Egészen biztos, hogy Jézus nem lökne el magától, nem mondaná azt, hogy ne hallgatózzál, hanem biztatna, hogy a beszélgetésüket tegyem csak fel nyugodtan a facebookra, hadd csatlakozzanak az emberek, had osszák a jó hírt: Szeret az Isten, és hiszi, hogy képesek vagyunk megtanulni jó testvérekként szeretetben élni, gondjainkat türelmes, bölcs párbeszéddel megoldani!

Olyan egyszerű, tiszta, világos minden, még gondolatban is jó itt lenni a názáreti egyszerű kis házban, és hiába választ el e vacsorától kétezer év, azért a hasadó hajnalban bizonyossággal tudom a dolgom! Jézus szavait követve elindulok 2018-ban, hogy sok-sok faluban, városban, akár hajdan az apostolok, én is hirdessen az egyetlen törvényt, mely képes világunkat jobbá tenni:  Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Mk 12,30-31)

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Induljunk el, Szent Ferenc a farkast is képes volt megszelídíteni. 

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.” 

Jn 1,35-42

"Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben. Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad." Jn 1,29

Milyen szépen, szeretettel beszél Keresztelő Szent János Jézus Krisztusról! Rámutat Jézusra, és tisztelettel, kedves szavakkal arra int, hogy szeressük, hallgassunk rá! Gondolkodjak el, vajon én, hogy beszélek Jézusról, az Istenről? Szidom a Teremtőmet, káromkodom, vagy tisztelettel, szeretettel beszélek róla? Arról is gondolkodjak el, hogy beszélek az Oltáriszentségről?! Szent Ferenc atyánk intelmeket írt szeretett testvéreihez, de kései fiaihoz, hozzánk is! Érdemes megfontolni ezen írás első fejezetét, melyben az Oltáriszentségben köztünk lévő Jézusra mutat rá épp olyan szeretettel, tisztelettel, ahogyan Keresztelő János a Jordán folyónál magára a testet öltött szeretetre, Jézus Krisztusra mutatott rá:

Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ezek tiszteletre méltó atyánk, Szent Ferenc szent intelmeinek szavai, melyeket valamennyi testvérhez intézett.

1.   Az Úr testéről

Az Úr Jézus így beszél tanítványaihoz: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismertetek volna, Atyámat is ismertétek volna; de mostantól fogva ismeritek és látjátok őt. Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk. Jézus így felelt: Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem? Fülöp, aki engem lát, Atyámat is látja. Az Atya megközelíthetetlen fényességben lakozik, és lélek az Isten, és Istent soha senki sem látta. Ezért csak lélekben látható, mert a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. De a Fiút se látja senki másként, mint az Atyát, mert hiszen egyenlő az Atyával, sem másként, mint a Szentlelket. Mindazok tehát, akik a mi Urunkat Jézust csak embersége szerint látták és nem látták őt lelke és istensége szerint, és nem hitték róla, hogy Isten valóságos Fia, elkárhoztak. Hasonlóan azok is, akik látják ugyan a szentséget, mely az oltáron a pap kezében az Úr szavai által a kenyér és bor színében megszentelődik, de nem látják lelke és istensége szerint és nem hiszik róla, hogy az valósággal a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére, elkárhoznak. Hiszen maga a Magasságbeli tanúsítja: Ez az én testem és vérem, az én új szövetségemé [mely sokakért kiontatik]; és: aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. Tehát az Úrnak híveiben lakozó lelke az, aki veszi az Úr szentséges testét és vérét; mindenki más, akiben nincs ebből a lélekből, és mégis venni merészeli a szentséget, ítéletét eszi és issza[1].

Nos tehát emberek fiai, meddig lesztek még nehéz szívvel? Miért nem ismeritek meg az igazságot és miért nem hisztek Isten Fiában? Íme, nap nap után megalázza magát, mint akkor, mikoron királyi trónjáról a Szűz méhébe szállott alá; nap nap után közénk jön alázatos külsőben; nap nap után leszáll Atyja öléről az oltárra és a pap kezébe adja magát. És mint egykoron valódi testében jelent meg a szent apostoloknak, azonképpen most a szent kenyérben mutatja meg magát nekünk. És miként az apostolok testi szemeikkel csak testét látták, de lelki szemeikkel szemlélve Istennek hitték őt, akként mi is, bár testi szemünkkel csak a kenyeret és a bort látjuk, fontoljuk meg és higgyük szilárdan, hogy ez az ő élő és valóságos teste és vére. Így marad az Úr mindenkoron híveivel, amint maga mondja: Íme, én veletek vagyok a világ végezetéig[2].

Adná az Isten, hogy Keresztelő Szent János tiszteletével, szeretetével gondoljunk, beszéljünk az Oltáriszentségben bennünket is meglátogató alázatos Jézus Krisztusról! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!

Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." János azután így folytatta tanúságtételét: "Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"

Jn 1,29-34

"Egyengessétek az Úr útját!”  

Nézem a rosszcsont gyerekeinket, olyan könnyű hibát kapni egyik - másikban, általában annak aki ítélkezik igaza is van, de a gond az, hogy a szülők, nevelők dolga nem a gödrök és a hegyek miatti pánikolás, hanem az Úr útjának az egyengetése! Az útépítőtől nem azt várják el, hogy sopánkodjon, idegesen kiboruljon egy - egy szakadék vagy sziklafal láttán, hanem azt, hogy elegáns híddal, alagúttal, bölcs megoldásokkal akár a legvadabb hegyet is járhatóvá tegye! A jó orvos nem csak megállapítja, hogy a kórházba hozott ember beteg, hanem  megtesz mindent, hogy a baj okát felszínre hozza és utána azt a maga gyógyszereivel, kezelésével el is hárítsa! Az orvos célja, hogy a betege talpra álljon és jókedvvel, erőben, egészségben vissza térjen a családjához!  

Minden ember boldog akar lenni, s nekem pedagógusnak nem az a feladatom, hogy a növendékemet elítéljem amiért ezt vagy azt a boldogságra vezető utat választotta a maga naivságában, egyszerűségében! Nekem tudnom kell, hogy én vagyok az idősebb, a tapasztaltabb, a feladatom az, hogy bölcs érveléssel olyan utat mutassak a rám bízott diáknak amelyik jobb, járható, számára is elérhető, és sokkal több sikerrel, boldogsággal kecsegtet, mind az, amelyiken elindult! Rosszat magának tudatosan senki nem akar, ne ítélkezzem hanem okosan, türelmesen érveljek, informáljak, és utána a diákom által is célul kitűzött úton való járásra biztassam, bátorítsam azt ki hozzám tanácsért jött! 

Utat építeni a hegyeken keresztül nem könnyű, egy ember egészségét, életét visszaadni nem könnyű, senki nem mondta, hogy gyereket nevelni egyszerű vagy könnyű, de ha én magam is rendben vagyok, tudom a boldogságra vezető utat, akkor egészen biztos, hogy alázattal azt az ajtónkon kopogtató gyereknek is meg tudom mutatni!

Keresztelő Szent János határozottságával vezessétek, neveljétek gyermekeiteket!

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Gyerekeink a Bóli barlangban!

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.

Jn 1,19-28