Dr. Kellermayer Miklós és dr. Csókay András előadása a csíksomlyói kegytemplomban

b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Tarsadalom_dr.jpgA pünkösdi ünnepkör nyitányaként 2014. június 5-én, csütörtök este fél 8-kor Tudásunk, igazságismeretünk szintjei címmel két világhírű orvosprofesszor, dr. Kellermayer Miklós sejtkutató és dr. Csókay András idegsebész, agykutató tart közös előadást a csíksomlyói kegytemplomban.

Az alábbiakban a kedves olvasók ízelítőt kaphatnak az előadók sajtóközleményéből.
Csókay tanár úr Budapesten a Semmelweiss Orvostudományi Egyetemen Orvostudomány és istenhit címmel szabadon választható tantárgyat harcolt ki. A közös cél leleplezni a sátánt, a bálványimádást a modern tudomány világában és kiszabadítani belőle az igazságot, majd a két igazságtárat, a feltárt, megismert igazságok és a szavakban kinyilatkoztatott igazságok tárát egybekapcsolva eljutni a szabadságra.
A számunkra megismerhető teljes igazság, a számunkra elérhető legmagasabb tudás valóban eljuttat mindenkit az igazi szabadság világába, abba a világba, amelyben élve valóban gyógyíthatunk, életet menthetünk, teljesíthetjük Krisztus új parancsát: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13, 34), akár az életünk árán is.
Közel három év telt el azóta, hogy a csíksomlyói kegytemplomban a Ferences Óra előadássorozat keretében A kezdet és a vég misztériuma között bajba jutott ember címmel előadást tartottam. 2014 pünkösdje előtt két nappal Csókay András főorvos úrral, tanár úrral együtt közösen szólunk a Ferences Óra céljával azonos módon, aminek lényege Szent II. János Pál pápa „Fides et Ratio” kezdetű enciklikájában olvasható.
A tudásunknak, igazságismeretünknek három szintje van: 1. Én még nem tudom; 2. Mi még nem tudjuk; 3. A kutatásaink (a tudományunk) számára soha meg nem ismerhető. Személyes életünk és közösségi sorsunk is azon múlik, hogy miként gondolkodunk és cselekszünk tudásunk három szintjén. Ha elméleteket gyártunk, és azokat feltárt igazságnak hazudjuk, különösen a tudásunk 3. szintjénél, bálványimádás világává változtatjuk a feltárt igazságok világát. Ekkor méltán részesülünk büntetésben.
Ha viszont Tamás apostolhoz hasonlóan, amikor a megismerhetőség végső határához érkezünk, leborulunk, és elrebegjük: „Én Uram, én Istenem”, megmenekülünk, képessé válunk begyógyítani az összes sebet, amit az élővilágban és egymásban ejtettünk az elmúlt évszázadok alatt. (Dr. Kellermayer Miklós)
Életemnek két pontján éreztem meg Isten egészen közeli jelenlétét. 1998-ban, amikor képtelen voltam hátat fordítani addigi súlyos bűnökkel teli életemnek, térdre estem, és kértem Jézust, segítsen. Megkaptam a segítséget, és hazatértem. Sok szakmai siker és magánéleti öröm volt az eredménye a megtérésemnek.
Idén február 2-án elképesztően tragikusan vesztettük el 10 éves kisfiunkat, Marcit. Miközben otthon voltunk, egy valószínűleg epilepsziás miniroham kapcsán rosszul lett, és a kerti medencénkbe esett: a 30 cm-es vízbe fulladt a sportos kisfiunk. Én találtam rá. Most már mint mélyen hívő ember fordultam Jézushoz: „Segíts engem, hogy ezt a szenvedést kibírjam! Nélküled nem megy!”
Sokszor egy nagy tragédia az, ami rádöbbent: nem állandóan kérni kell Istent saját tervünk megvalósításához, hanem szemlélődő imádságban Vele lenni és hagyni, hogy működjön bennünk. (Dr. Csókay András)
Összeállította:
Borsodi L. László
ferences sajtóreferens