Veres András püspök ünnepi interjúja a Magyar Nemzetben december 24-én.

Magyar Nemzetben (Hinni… 1., 5. o.) Veres András szombathelyi megyéspüspök nyilatkozik, aki figyelmeztet: „Egyre több család kénytelen szembesülni a rájuk szakadó szegénységgel, és sajnos nemcsak az ünnepi pénztárca apadásáról van szó. Sok helyütt még a napi betevő és fűtenivaló előteremtése is kétséges. Lelkiismereti kötelességünk törődni azokkal, akik körülöttünk ekkora nélkülözésben élnek. De ettől még igaz, a mostani, általánosnak mondható elszegényedés is segíthet minket, hogy felfedezzük az ünnep és az élet igazi értelmét, hogy vágyakozzunk a lelki javakra, és közelebb húzódjunk egymáshoz. Persze ezzel semmiképpen nem azt akarom mondani, hogy meg kell békélnünk az ország hanyatlásával.” A főpásztor leszögezte: „Ott lesz igazán méltó a karácsonyi ünnepség, ahol nem az ajándékozásé a főszerep. Maga Jézus a legnagyobb ajándék. Törekedjünk tehát arra, hogy minél egyszerűbb, minél betlehemibb – vagyis eszköztelenebb – módon éljük meg. Hiszen a Megváltó azért jött, hogy az Atya szeretetéről tanítson és tegyen tanúságot. Ezt a titkot kell nekünk is átelmélkednünk a lélekre figyelve, s az ebből fakadó békét, örömet kell megosztanunk egymással. Ehhez külső eszközök, tárgyi dolgok keveset adhatnak hozzá. Nem csodálom, hogy egyre több családban születik olyan elhatározás, hogy idén ne vegyenek egymásnak drága karácsonyi ajándékokat, legfeljebb valami jelképeset.”

Veres András szerint nagy kihívása a jelenkor keresztényeinek, hogy az emberek jelentős része „tudatlanságból vagy tudatos döntéssel szakított Istennel és Jézus Krisztussal, s ugyanakkor már vallásokkal, mondjam úgy: a kereszténység előtti vallási tudattal azonosul. Például a reinkarnáció tanával, ami nyilvánvaló emberi eltévelyedés. Az ilyen személy csak az örök létezés hitében él, abban, hogy halála után egy másik ember, vagy egyéb élőlény testében élhet tovább, azaz reinkarnálódhat a lelke. Krisztus nem ilyen örökéletet ígért nekünk, hanem Isten színe látását. Minden egyes ember egyedi és megismételhetetlen, nem folytatódik az élete másik emberben, vagy létezőben. Ebben a világban való létezése véges, de az örök életre született. Ezt teszi lehetővé számára az, hogy Isten Fia testté lett – inkarnálódott – ebbe a világba, ami által az Isten gyermekeivé lehetünk. Erről kell nekünk nemcsak szavakkal, hanem meggyőző, hiteles életformával tanúskodnunk.”

A Jobbik karácsonyi keresztállító akciójáról Veres András elmondta: „Még a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára voltam azokban az években, amikor a Jobbik effajta akciói elindultak. Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy ennek politikai háttere van, méghozzá a hanuka-gyertyaállítással való szembenállás megmutatása. Akkor is azt mondtam, amit most: rossz irány ez. A kereszt a keresztény jelképek legszebbike ugyan, de nem a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó szimbólum. Ha valóban vallásos meggyőződés él bennünk, nem szabad egy másik vallás jelképeivel szemben felhasználni. Ha komolyan vesszük hitünket, ez eszünkbe sem fog jutni, mert a karácsonyfát és a Betlehem-installációt érezzük kifejezőbbnek. Ha pedig mások kereszteket állítanak politikai céllal, az durva támadás a Krisztus-hit ellen.” Veres András arra is figyelmeztet: „Szélsőségek mindig lesznek, ezt nem lehet tökéletesen kiszűrni a társadalomból. Remélem, vállalhatatlan megnyilvánulásaik felerősítik az emberek józanabb, egészségesebb gondolkodású rétegének a hangját, azt a szándékot, hogy nagyon tudatosan ki kell állni a megbékélésért, egymás elfogadásáért és a tisztulásért.”

Azzal kapcsolatban, hogy 2006 tavaszán szomorúságának adott hangot, hogy az emberek többsége az addigi koalíciónak szavazott bizalmat, a püspök kifejtette: „Nem szeretnék a próféta szerepében tetszelegni, mert nem vagyok az. Amit három és fél évvel ezelőtt mondtam, azért bizonyult igaznak, mert az előtte is regnáló koalíció tevékenysége előre vetítette a jövőt. Természetesen a hatalom egyházhoz való viszonya miatt szólaltam meg akkor. A 2006-os választási eredménybe sajnos belejátszott nem kevés hívő ember szavazata is. Nem sejtették, hogy voksaiknak mi lesz a következménye. Én nyilván azért láthattam pontosan, mi fog bekövetkezni, mert sok eredménytelen és megalázó tárgyalás volt mögöttem a győztes politikai pártok képviselőivel. De azt még én sem gondoltam, hogy ekkora csődöt okoznak az élet különböző területein… Nehéz reménykedni, ha a pusztulásnak ennyi jelét látjuk. Sokan úgy vélik, rövid az életük ahhoz, hogy az örökösnek tűnő ígérgetések után egyszer majd a kibontakozás jeleit is megtapasztalhassák. Ám a kétségbeesés semmiképpen sem méltó a keresztény emberhez. Hinnünk kell abban, hogy lesz nemzeti újjászületés, s hogy rajtunk is múlik, milyen gyorsan fog ez bekövetkezni. Függ ez attól is, hogy mennyire tudunk ellenállni a depresszív, életet megvető megnyilvánulásoknak, amelyek a világunkat ennyire szomorúvá tették.” Veres András Juhász Gyula Karácsony felé című verséből idéz: „Bizalmas szívvel járom a világot, / S amit az élet vágott, / Behegesztem a heget a szívemben, / És hiszek újra égi szeretetben, / Ilyenkor decemberben.”

Magyar Kurír