Halálának emléknapján, augusztus 11-én ünnepeljük Assisi Szent Klárát (1193–1253), a klarissza rend megalapítóját, az aranyművesek, üvegesek és a televíziós szakemberek védőszentjét. Szent Ferenc hatására indult el Krisztus követésének radikális útján. 1255-ben avatta szentté IV. Sándor pápa.

Klára a gazdag és nemes Offreducci-Favarone család első lányaként született. Két húgával együtt vallásos nevelést kapott; édesanyjuk, Hortulana őszinte jámborságra nevelte lányait, és megtanította őket mindarra, amit akkoriban egy előkelő leánynak későbbi házassága érdekében tudnia kellett. Klára későbbi írásaiból kitűnik, hogy választékos latinsággal tudott fogalmazni, de a háztartással kapcsolatos munkák és a hímzés is ismerős volt számára. Hosszú betegsége napjaiban, amikor már kolostorban élt, nagyon szép oltárterítőket és liturgikus ruhákat hímzett.

Szent Ferenc hatására indult el a Krisztus követés radikális útján: 1210-ben hallotta először prédikálni Assisi Szent Ferencet. Szavai, melyekkel a megfeszített Krisztus radikális követéséről beszélt, megindították Klárát. „Szent Ferenc atyánk a világ elhagyására buzdította. Élénk érveléssel mutatta meg neki, hogy milyen ostoba a világ reménysége, milyen álnok a világi dicsőség, és arra tanította, hogy a szüzesség drágagyöngyét őrizze meg annak a csodálatos Vőlegénynek, aki az emberek iránti szeretetéből lett emberré.” 1211 virágvasárnapját követő hétfőn, 18 éves korában néhány társnőjével együtt a Porciunkula-kápolnába menekült, ahol a szerzetesi ruhát felvette. Az elképedt rokonok szépszerével és erőszakkal vissza akarták vinni Klárát a városba, de nem tudták eltántorítani szándékától.

A várható zaklatások elkerülése végett Szent Ferenc az Assisi közelében fekvő San Damiano-kápolna mellett telepíti le őket. Itt alakult meg a ferences apácák első kolostora. A rend pansói székházába. Klára haláláig a kolostor lelki anyja volt. Később egy kis zárdát építtetett, amelybe az általa alapított rend apácáit telepítette. Kisebbik húga és édesanyja is csatlakozott a klarisszákhoz. 1244-től kezdve ágyban fekvő beteg volt, de a rend irányítását továbbra is ő intézte, testvéreit anyai gondoskodással irányította. A klarisszák reguláját IV. Ince pápa 1253. augusztus 9-én hagyta jóvá, melyet Klára a halála napján vehetett kézbe.

Amikor Klára 1253. augusztus 11-én meghalt, IV. Ince pápa bíborosaival együtt eljött Perugiából a temetésére. 1255. augusztus 15-én avatta szentté IV. Sándor pápa. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, s először augusztus 12-re került. 1969-től augusztus 11-én ünnepeljük. IV. Sándor pápa 1260-ban a klarisszák részére Assisiben új zárdát építtetett és ott helyeztette el Klára holttestét.

Ő értette meg legjobban Szent Ferenc lelkiségét és szándékait, amelyeket társnőivel gyakorlatba is ültetett. Legbeszédesebb bizonyítéka ennek, amit a végrendeltében ír: „Azon adományok közül, melyeket az irgalmasság Atyja bőkezűségéből kaptunk – s ezért Krisztus dicsőséges Atyjának egyre bőségesebb hálaadással tartozunk –, kiemelkedik hivatásunk, mely amennyivel tökéletesebb és nagyobb, annyival többet tartozunk érte tenni. Ezért mondja az Apostol: Ismerd föl hivatásodat. Isten Fia számunkra út lett, s erre szavával és példaadásával tanított meg bennünket boldogságos Ferenc atyánk, aki az ő igazi szerelmese és utánzója volt. Tehát fontoljuk meg, drágalátos nővéreim, mily mérhetetlen jótéteményeket adott nekünk az Isten, de leginkább azokat, melyeket szeretett szolgája, boldogságos Ferenc atyánk által méltóztatott bennünk véghezvinni, s ezt nemcsak megtérésünk után tette, hanem amíg a világ szánalomra méltó hiábavalóságai közt éltünk.”

Magyar Kurír