Büszke vagyok a Borszékiekre és mindazokra akik elindultak Csíksomlyóra, Krisztus felé!!

Szeretettel, 

Csaba t.

Ez a hétvége életem és hivatásom egyik legmélyebb és legszebb áttörése volt. Barátaimmal és három, 18 éves bentlakó fiatalommal együtt indultunk útnak, hogy köszöntsük a Szűzanyát. Egy olyan útra léptünk rá, ami számukra teljesen kívül esett a megszokott világukon.

Ahogy haladtunk előre, lassan kiderült: még soha nem izzadtak ennyit, soha nem gyalogoltak ilyen hosszú távokat – és talán ennyi imádságot és Máriát köszöntő éneket sem éltek még át egyetlen hétvége alatt. Mégis: valami megmozdult bennük. A fáradtságban, a fizikai küzdelemben ott született meg a lélek csendje – ahol már nem a test, hanem a hit vitt tovább.Voltak mélypontjaik, de ezekben a mélységekben olyan értékes útravalót adhattam nekik, amit talán egész életükön át magukkal vihetnek. Mert adhatunk a gyermekeinknek bármit – anyagi javakat, kényelmet, lehetőségeket –, de ha a hitet is elültetjük bennük, az elkíséri őket egy életen át. A kitartás, amit most megtapasztaltak, az élet minden területén az előnyükre válik majd.

Az első napon 25 kilométert tettünk meg, a másodikon közel 60-at oda és vissza ,az utolsó napon pedig még 27 kilométert. És mindezt nem kényszerből, hanem örömmel, vidáman, Mária lelkületével, szívből fakadóan.

Istennek legyen hála minden lépésért, minden könnyért, minden mosolyért!

Reménnyel zarándokolni, és a remény zarándokaivá válni ez valóban csodálatos ajándék.

Istenek legyen hála megtudtuk ezt élni ! 

Szeretettel , 

Annamária