A felszentelés által eltörölhetetlen jegy marad a lélekben

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Kozosegek_diaknusszentels1912.jpgIdén december 21-én a Szatmár megyei Kaplony község Páduai Szent Antal-plébániatemplomában Schönberger Jenő szatmári megyés püspök állandó diakónussá szenteli Mihály Zoltán és Tarsoly Mátyás ferences testvéreket, akik a Kisebb Testvérek Szent István Királyról nevezett Erdélyi Rendtartomány örökfogadalmas tagjai. Ez alkalomból kérdeztük őket.

Hogyan érlelődött meg a ferences hivatása, kik voltak ebben meghatározó személyek?
Mihály Zoltán OFM: Hivatásom érlelődését úgy képzelem, mint a „fazekas kezében az agyagot, melyből az edényt formálja” (Jer 18,3). Első nyoma talán ott rejlett, hogy már fiatalon lelkesedtem a szép, vallásos témájú festményekért; szívvel szemléltem és elmélyedtem bennük. 1994 februárjában, egy vasárnapi szentmiséről hazaérve különös vágy töltött el. Úgy éreztem, hogy Isten magához vonzott. Ez idő tájt meghívtak egy imacsoportba, ahol mindennap közösen imádkoztuk a rózsafüzért és a litániát. 1995-ben merült fel bennem a szerzetesség gondolata; akkor ezt csak Simon Dénes plébánosomnak tártam fel, ő pedig helyeselte és áldását adta rá. A következő lépésem 1996 tavaszán történt, amikor néhány ismerősömmel felkerestük a szászvárosi kolostort, hogy bepillantást nyerjünk a szerzetesek életébe. Ennek eredményeként ugyanezen év szeptemberében, az Úr kegyelméből kértem a felvételemet Szent Ferenc Rendjébe.
Azóta, 20 év elteltével egy új változás előtt állva – Timár Asztrik atya többszörös lelkesítése és átimádkozásom eredményeként – úgy érzem, hogy az Úr megajándékozott a diakonátus szolgálatának lehetőségével. Ezt pedig Isten után a Provincia vezetőségének és a testvérek közös döntésének és jóváhagyásának köszönhetem.
Tarsoly Mátyás OFM: A ferences rend iránti érdeklődésem már gyermekként kezdett érlelődni, hála annak, hogy az akkori testvérek igyekeztek minél több időt tölteni velünk, gyerekekkel. Érdeklődésem és kíváncsiságom aztán szép lassan hivatásom kibontakozásában és megtalálásában is segített.
Mit jelent ön számára, hogy december 21-től diakónusként fog szolgálni?
Mihály Zoltán OFM: Schönberger Jenő püspök úr kézrátétellel, a Szentlélek ajándékát kérve, és az én akaratommal egy látható és egy láthatatlan változás történik. A felszentelés által eltörölhetetlen jegy marad a lelkemben, és magamra öltöm a diakónus ruhát: az albát, a stólát és a dalmatikát. Ez a nap Isten kegyelméből szent és emlékezetes marad abban a reményben, hogy e naptól kezdve diakónusként végezhetem a szolgálataimat.
Tarsoly Mátyás OFM: Életem egyik fontos szakaszához értem azáltal, hogy diakónussá szentelnek; így még szorosabban szolgálhatom Istent és az egyházat.
Mit gondol, milyen helyzete, milyen szerepe van ma az állandó diakonátusnak az egyházban?
Mihály Zoltán OFM: Az állandó diakonátus ősi hagyományát a II. vatikáni zsinat újjáélesztette, mert szükségét látta, és igény is volt rá. Helyzetét nézve az egyházi rend szentségének első fokozata. Együttműködik a papsággal és engedelmességgel tartozik a püspökének. Szerepe van a különféle liturgikus gyakorlatokban: a szentmisében felolvassa az evangéliumot, prédikál, homíliát mond, áldoztat. Vezeti a szentségimádást, a zsolozsmát és más ájtatosságokat a hívekkel együtt. Keresztel, kiszolgálja a szentelményeket, és a temetési szertartást végzi. Lelki csoport vezetője lehet, és minden liturgikus cselekmény végén áldást ad. Karitatív szerepet is vállalhat, irányíthat.
Milyen változást jelent ez az életében? Miben fog változni a szolgálata a plébánián, ahol él?
Mihály Zoltán OFM: Aki az egyházi rend szentségében részesül, mint a diakónus is, az a klerikusok csoportjához tartozik. Változások a liturgikus szolgálatokban történnek: amit azelőtt laikusként nem tehettem, most diakónusként tehetem.
Tarsoly Mátyás OFM: Elkezdődik valami új dolog az életemben, ami eddig nem igen volt jelen. Ez a szolgálat egyúttal felelősség is, mert diakónusként még szorosabban segíthetem egy plébánia életét, azokat a hívőket, akik az adott plébániához tartoznak, és nem utolsósorban magát a plébánost is, aki így figyelmét és energiáját más dolgokra is kiterjesztheti. És persze magam is fejlődhetem az Istennel való kapcsolatomban.
Milyen kihívásokkal kell szembenéznie ma egy állandó diakónusnak?
Mihály Zoltán OFM: A kihívások mindig léteznek, ezért ha jó szemmel nézzük és bölcsen kezeljük, akkor tanulhatunk belőlük, és előbbre is visznek. A plébánián a fizikai munka és a hitoktatás mellett az idővel kell jobban gazdálkodnom. Az egyházi évnek vannak olyan ünnepei, illetve evangéliumai, amelyek mélyebb ismeretet követelnek.
Jelenleg a rendtartomány legnagyobb plébániáján szolgál, a Szatmár megyei Kaplonyban. Milyen feladatokat tölt be a helyi ferences közösségben és a plébánia életében?
Mihály Zoltán OFM: Kaplonyban már nyolc éve élek, a szolgálatok különfélék: hitoktatás a hatodik osztályos gyermekeknek, a rózsafüzér társulat vezetése, találkozások, előadások, a templom és a Károlyi családi kripta történetének bemutatása, a kolostori múzeum ismertetése és idegenvezetés, vendégház gondozása, vendégek ellátása; egyszóval szerteágazó, ugyanakkor a fizikai munkákban is részt vállalok a rendház külső-belső részein.
Jelenleg misszióban szolgál a Szentföldi Kusztódiában. Missziós szolgálata alatt immár a második állomáshelyen van. Melyek voltak ezek az állomások, a szolgálati helyei, milyen feladatot tölt be?
Tarsoly Mátyás OFM: Jelenleg szolgálatot látok el a szentföldi Kusztódiában, első helyem, ahová helyeztek, az Betlehem volt, ahol rengeteget tanulhattam úgy a közösségtől, mint a helyi plébánia híveitől. Jelenleg a jeruzsálemi Szent Sír Bazilikában szolgálok és látom el sekrestyés-feladataimat.
Tarsoly Mátyás 1984. szeptember 9-én született Nagyváradon. Hétgyermekes családból származik, gyerekkorát szüleitől távol, Déván töltötte, és iskoláit is ugyanott végezte.
Mihály Zoltán Székelyudvarhelyen született 1967. április 27-én. Szülei vallásosan nevelték, az iskolák befejezése után közel 10 esztendőt dolgozott egy asztalosműhelyben. 1994-ben érezte Isten hívását és 1996-ban kérte felvételét az Erdélyi Ferences Rendtartományba. Szerzetesi tanulmányait Szécsényben és Szegeden végezte 1997–2000 között. Csíksomlyón 2001–2004, Szécsényben segédmagiszterként 2004–2006 között szolgált. 2011-től Kaplonyban teljesít szolgálatot.
Benedek Enikő
www.romkat.ro

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„…a fiatalok sokszor és jó szemmel meglátják az álságokat, a képmutatást, a hamisságot. Ne engedjük el a kritikát a fülünk mellett, legyen ez önnevelési lehetőség számunkra. És bizony, ahogy mi, felnőttek sem vagyunk tökéletesek, belefér az is, hogy a fiatal téved, hibázik… – ettől ne essünk kétségbe.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Ma 2020. január 21. kedd, Ágnes napja van. Holnap Vince és Artúr napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Isten nagy szeretettel megformálta... 1/3

Isten nagy szeretettel megformálta, megteremtette az embert, és egyetlen gyümölcs elfogyasztása miatt haragosan kiűzte az Édenkertből? Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube