Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az első naptól jelen van az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson (NEK). A keresztény találkozó hangulatáról, kegyelmi ajándékairól és arról, hogy egyházmegyéje hogyan kapcsolódik a világtalálkozóhoz, Kovács Ágnes kérdezte a főpásztort a rendezvény hétköznapjainak központi helyszínén, a budapesti Hungexpón.

Rendkívüli hangulat uralkodik Budapesten, a szeptember 5-től 12-ig tartó eucharisztikus világtalálkozón. Több ezer ember, nemzetek keresztényei: főpásztorok, papok, civilek pünkösdi tapasztalatot élnek meg, együtt tesznek tanúságot keresztény hitükről, és élik meg a Jézussal való találkozás örömét.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya az első naptól kezdve jelen van a világeseményen. A főpásztorral a rendezvény hétköznapjainak központi helyszínén, a Hungexpón beszélgettünk a keresztény találkozó hangulatáról, kegyelmi ajándékairól, és arról, hogy az egyházmegyéje hogyan kapcsolódik a világméretű eseményhez.

– Püspök atya, hogy érzi magát itt a rendezvényen?

– Otthon érzem magam, mert az Egyházban vagyunk. Egy igazi egyház-tapasztalatot élek meg.

Sok ország zarándokait, püspökeit, papjait fogadja Magyarország ezekben a napokban. Mindenki mosolyog, figyel a másik emberre, segít abban, hogy minél jobban sikerüljön megélni a találkozót. Fantasztikus érzés kerít a hatalmába mindannyiunkat. A jól sikerült szervezést, a világméretű kongresszus profi megjelenését, gördülékenységét megtapasztalva a külföldi vendégek gratulálnak a magyar népnek.

– Az embert valóban ámulatba ejti a több ezer résztvevős nagyrendezvény koordinálása, az emberileg szinte lehetetlennek tűnő szervezőmunka megoldása, sehol nincs várakozási idő, naponta közel húsz, kisebb-nagyobb program segít a Jézussal való találkozás – a rendezvény fő üzenete – megvalósulásában.

– Elsősorban a Jóistennek kell megköszönni, hogy a koronavírus-járvány ellenére megrendezhettük az Eucharisztikus Kongresszust. A környező országokban erre nem kaptak volna engedélyt, éppen ezért maga az is óriási öröm, hogy rajtunk keresztül kapta a világ ezt az ajándékot, a világméretű találkozót.

Minden olajozottan működik, a programok egymásutánisága, egymásra épülése, az előadók nagyszerűsége, hitelessége, a résztvevők nyitottsága, bátorsága az elköteleződésre, mind-mind a találkozó sikerességét igazolja. Annyi jó dolog ér bennünket, hogy elmondhatom, itt is otthon érzem magam, az Egyház közösségében.

A Fülöp-szigeteki 51. Eucharisztikus Világkongresszuson Magyarországot képviselő küldöttség tagjai közül balról: Tarcsay Péter, Soltész Miklós, az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár; Mohos Gábor, esztergom-budapesti segédpüspök; Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek; Palánki Ferenc, debrecen–nyíregyházi megyéspüspök; Monostori László teológiai tanár, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

– Püspök atya 2016-ban a magyar delegációval együtt részt vett a Fülöp-szigeteki Cebu városában rendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Visszajönnek az emlékek?

– Igen, a nyitószentmisén újraéltem a cebui elsőáldozás hangulatát, ahol áldoztathattam a csillogó szemű fiatalokat. A konferencia délelőtti programjai: előadások, katekézisek, tanúságtételek gyakorlatilag hasonló módon történtek, mint Budapesten, ugyanazt élem át most. A Fülöp-szigeteken is otthon éreztem magam az Egyház közösségében. Tegnap Esztergomba utaztunk, és közben hosszan beszélgettem Jose Serofia Palma cebui érsek úrral az ottani változásokról, felidézve az öt évvel ezelőtti élményeket is, megmutatva a cebui konferencián készült fényképeket, videókat. Ő a járvány miatt csak két munkatársával érkezett hozzánk, eredetileg 15-en tervezték az ideutazást.

– Már az első napokban megtapasztalhattuk a hit egyre jobban mélyülő útjának különlegességét. Ránk is hasonló kegyelmi ajándékok várnak, mint amit a püspök atya megélt a cebui konferencián?

– Az ember új lendületet kap a hite megélésében. A Covid és a világban bennünket körülvevő folyamatok sokszor negatív hatást gyakorolnak ránk, és úgy érezzük, hogy csak küszködünk, nincs kiút, reménytelen a jövő. Jézus türelmesen vár bennünket az Eucharisztiában, hogy válaszoljunk a hívására. „Reménységgel teli jövőt szánok nektek” (Jer 29,11). Jézus bátorít és arra hív, hogy bízzunk benne. Ez az, ami reményeim szerint sokat jelent és ad majd az ittlévőknek és azoknak is, akikkel a résztvevők találkoznak. A nemzetközi esemény megtermi a gyümölcsét, ami elindul az Isten szívéből, és mint mag eljut az emberek szívébe, hogy gyümölcsöt teremjen. Ez az a forrás, amely a kongresszus alapgondolata is: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Az Eucharisztia keresztény életünk forrása és csúcsa, erre kell rácsodálkozni, meríteni belőle, engedni, hogy az én szívembe is belépjen és túlcsordulva átlépjen a másik ember szívébe. Ezek azok a remények, amelyek bennem is élnek, és talán sokak élete, hite, Istennel való kapcsolata meg fog újulni.

– Bennünk, világi résztvevőkben is megfogalmazódott a kongresszuson eddig elhangzott előadások, tanúságtételek hatására a vágy a Jézussal való mélyebb találkozásra. Valóban érdemes „mindent feltenni egy lapra”, az Isten országára, hiszen a százszorosát kapjuk vissza.

– A rendezvény előtt sokan dilemmáztak a részvételt illetően, visszahúzó erők, feladatok akadálya, fontos dolgok megtétele tartott vissza sokakat attól, hogy jelen legyenek ezen a nagy eseményen. Fontosak a feladatok, de ha az ember ezeket átlépi és tudatosítja magában e találkozó rendkívüliségét és azt, hogy életében ilyen eseményen jó esetben csak egyszer vehet részt, meghozva ezt az áldozatot, megdöbben, hogy mekkora kegyelmeket kap.

Ha a kényelmi szempontokat le tudnánk győzni, akkor akár egy-egy vasárnapi szentmisén, életünk minden napján, minden percében, a másik emberen, az imádságon, a szentségimádáson keresztül is találkozhatnánk Jézussal. Nem figyelünk arra, hogy időt szánjunk, kilépjünk a mai világból, a rengeteg nehézségből és végre meghalljuk Isten szelíd hangját, aki mindennap szólni akar hozzánk.

– A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében talán sok ember szívében létrejön ez a találkozás, akik a kongresszushoz szentségimádással csatlakoznak.

– A kongresszus ideje alatt csütörtökön egyházmegyénk templomaiban egész napos szentségimádást tartanak, amely ünnepi szentmisével zárul. Erre az alkalomra hazautazok és a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban részt veszek a szentmisén.

– Hazavisz egy kis kegyelmet az otthoniaknak.

– A megélt élményekből viszek az otthon maradt híveknek. Szerettem volna, ha ez az emlékezetes esemény a legkisebb faluban is emlékezetes maradna azáltal, hogy lélekben bekapcsolódnak. Nagy öröm tölti el a szívemet, hogy szeptember 12-én, a záró szentmisére egyházmegyénkből 49 busszal érkeznek zarándokok. Ez nagyszerű dolog.

Erre az alkalomra 75 ezer ember regisztrált. Országunk lakosságához képest véleményem szerint ez szép szám, mégis vannak, akik megjegyezték, hogy kevesen leszünk. Minden negatív vélemény ellenére szeretnénk megosztani az örömünket azokkal is, akik magukat kívülállóknak érzik.

Palánki Ferenc megyéspüspök atya Fábry Kornél atyával a NEK titkárságának főtitkárával

– NEK csúcspontja, a statio orbis szentmise – a városért és a világért bemutatott szentmise. A liturgiát Ferenc pápa vezeti. Püspök atya szorgalmazta, hogy a hívek vasárnap ezen a szentmisén vegyenek részt.

A statio orbis azt jelenti, hogy megáll a világ, Magyarország, ez a kicsiny nép a világ figyelmének középpontjába kerül. Kiemelkedő esemény lesz annál is inkább, mert Péter utóda jön el. Ez egyrészt azért fontos, mert mi attól vagyunk katolikusok, hogy a pápát elismerjük főpapunknak, másrészt pedig, hogy Péter utóda és a püspökök az egyház tanítóhivatalát alkotják, amely őrzi a hitletéteményt, ebből merít mindenki, és mi együtt mutatunk rá a köztünk lévő Krisztusra az Oltáriszentségben. Ez óriási ajándék! A pápa látogatása is rendkívülinek számít, hiszen több évet kell várni arra, hogy egy-egy országba ellátogasson, valamint a római katolikus Egyház vezetője a szokással ellentétben vesz részt a záró szentmisén.

Amikor egy egyszerű falusi templomban a vasárnapi vagy a hétköznapi szentmisén részt veszünk, ugyanaz a Krisztus van jelen, de „Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram!” (Zsolt 89. 16). Mi tudunk, meg akarjuk ünnepelni a köztünk lévő Krisztust, és külön ajándék számunkra, hogy Krisztus földi helytartója is jelen lesz ezen a szentmisén.

– A NEK egyik kiemelkedő eseménye az Ákos koncert és Forráspont Ifjúsági Est. Püspök atya, mint az MKPK Ifjúsági Bizottságának elnöke a program összeállításában, szervezésében is részt vett.

– A Papp László Budapest Sportarénába, 12 000 fiatalt várunk, teltház lesz, sajnos sokan vannak a várólistán, mert nem férnek be a sportcsarnokba. Óriási az érdeklődés ezen program iránt. Hálás vagyok a munkatársaimnak, hogy megszervezték a találkozót, és ennyi fiatalt meg tudtunk szólítani. A fiatalok nem rosszak, bennük is ott van a lelkesedés, a tűz, a hit, nyitottak és tele vannak kérdésekkel. Ha megtalálják a kérdéseikre a választ, akkor a szívük is tele lesz örömmel, amit képesek továbbadni. A fiatalok pasztorációja egyik fiataltól a másikig tart. Ferenc pápa alapgondolata, hogy egy fiatal tud meghívni egy másik fiatalt az Egyházba. Ha belegondolunk, hogy Jézus 12 emberrel mit ért el a világban, most 12 ezer fiatal lesz, akiknek ha valamit tudunk adni, akkor rajtuk keresztül reményeink szerint a világnak, Magyarországnak tudunk adni.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír