"Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

Jn 20,19

Tegnap, pünkösd szombatján, kora reggel ott ültem a csíksomlyói Kegytemplom udvarán a gyóntató székben. Ilyenkor egy nyitott lefedés alatt, körben a fal mellett ott ülnek a papok hosszú sorban, és várják azokat, akik négyszemközt szeretnék a szentgyónásukat elvégezni. Néztem a tömött sorokban várakozó embereket, esett az eső, itt a hegyekben hűvösek a reggelek, 6 fok volt. Tudtam, hogy ezek az emberek hajnalok hajnalán elindultak, csak, hogy szabaduljanak a bűneiktől! Hallgattam ahogy egymás után fiatalok, felnőttek  magukat vádolva, a megoldásokat keresve, kendőzetlenül szembenéznek a múlttal, végzik a szentgyónásukat és elsírtam magam! Ott fázva, a hajnali pára fátylába burkolózva, térdre borúlva, jónak, nagyon jónak, gyönyörűnek láttam az én  népemet! Az ember múltjával őszintén szembenézve, Isten előtt térden állva, a legnagyobb. 

Egy kedves fiatal asszony, könnyeivel küzdve mondja, hogy elsodródott a férje mellől. Egymást kölcsönösen bántották, most külön vannak, mit lehet tenni?! Kérdem, hogy mit szeret az ételek közül a legjobban a férjed. A pacallevest, jön a válasz! Akkor készíts egy finom pacallevest, menj el a fodrászhoz, öltözz fel szépen, talán pont abba a ruhába amiben az első randin voltál, és hívd meg egy vacsorára. Beszéljétek meg a gondjaitokat, de ne föltétlen az igazságot keressétek, hanem a szeretetet, mert Jézus nem az igazság keresését, hanem a szeretet parancsát bízta ránk!  Ő mosolyogni kezdett én áldó kézzel elmondtam a feloldozás imáját felette:  "Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és föltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked, és adja meg a békét! És én feloldozlak téged bűneidtől az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében."

Csak ültem a széken és jöttek az emberek, férfiak, nők, fiatalok és idősek, térdre borulva lerakták Csíksomlyó szent földjén a kisebb - nagyobb, tudva, vagy akaratlanul elkövetett vétkeiket, amellyel Istent, egymást, vagy önmagukat bántották.  Délután a szentmise végéig nem szakadt meg a szentgyónásra várakozók sora! A mise végi áldáskor a paptestvérekkel mi is felálltunk, egymást megölelve, Isten szentlelkének hálát adtunk, amiért az újjászületés, a bűnbánat szentségének a  kiszolgálásának részesei lehettünk! Papi életem talán legszebb része, a vigasztaló Szentlélek szolgálatában lenni, ott a gyóntató székben.

Áldott pünkösdi ünnepet kívánva, 

Csaba t.

2024. május 19.