Február 10-én Magyarországi Pál (1180 körül – 1241) magyar származású domonkos szerzetesre emlékezik a Katolikus Egyház. Paulus Hungarust, a vértanúhalált halt prédikátort a kunok első apostolaként tisztelik.

Pál 1180 táján született, magyar nemesi családban. Bolognában tanult, kánonjogi doktorátust szerzett; 1221-től éveken át egyházjogot tanított a bolognai egyetemen. Meghallván a szent életű és kitűnő szónok, Szent Domonkos beszédeit, oly nagy hatást gyakoroltak rá, hogy mindenről lemondva belépett a rendbe.

Minthogy a domonkos rend fő küldetése az eretnekek megtérítése volt, Pál is elsősorban a pogányok és az eretnekek megtérítéséért tevékenykedett: először Boszniába ment társaival az ottani patarénus eretnekség felszámolása érdekében. Később, 1221 pünkösdjén Domonkos Magyarországra küldte Pált, négy szerzetestárs kíséretében. Hozzájuk útközben még három, szabad művészeteket tanuló ifjú csatlakozott. Győrött, majd Veszprémben s még több helyen alapítottak monostorokat. A rend oly nagy népszerűségre tett szert, hogy még az ausztriai tartományok is innen népesültek be szerzetesekkel.

Pál kiváló műveltséggel és ékesszólással végezte szolgálatát; rendkívüli szónoki tehetsége miatt a szó mesterének (dux verbi) megtisztelő címével ruházták fel követői.

Fontos küldetésének tekintette a kunok megtérítését. Első útjuk során a kunok elűzték a hittérítőket, azonban a szerzetesek hónapokkal később ismét visszatértek a területre, ám ekkor is kudarcot vallottak. Harmadik alkalommal már sikerült megnyerniük maguknak a kunok két jelentős vezérét, Brutust és Bibrechet; s hamarosan megalakult a kun püspökség és káptalan. (Bibrechnek az akkori magyar király, II. András lett a keresztapja.)

Pál közel húsz éven keresztül hirdette Jézus Krisztus örömhírét a kunoknak. Amikor 1241-ben a tatárok betörtek hazánkba, Pálnak és mintegy kilencven társának menekülnie kellett. A tatárok egy templomban leltek rá Pálra, s meggyilkolták. A kunok első apostola így nyerte el 1242. február 10-én a vértanúság koszorúját. Halála után a kunok apostola néven kezdték emlegetni, s mint vértanút több helyütt is szentként kezdték tiszteltni.

Magyar Kurír