Mint pásztor, ki vándorolt völgyön s hegyen át,

Szívekbe ültette a szeretet magvát.

Gyermekmosoly nyílt nyomán minden faluban,

Ahol megállt csendben s hit volt szavaiban.

Nem szóval csak, tettel, fénnyel, öleléssel,

Tanított minket élni Isten ölével.

Mint atya, ki nemcsak véd, de utat is mutat,

Kezet nyújtott mindig s  megosztott kenyeret, utat.

Az apai szív dobbanása volt ő,

Törődésből szőtt szeretet,háló szövő.

Munkája nem csupán kötelesség, rend 

Szolgálat, mit az ég ír, s ember el nem feled.

Most Csíksomlyón áll  s mint csillag az égen,

Hazatért közénk, a lelki fény ölében.

Nem új út ez néki, csupán másik lépcső,

Hol Isten áldása új csodákra készül.

A templom kövei, a hegyek s a rétek

Ismerik régóta, tudják  ki lépkedett.

Nem vendég, de testvér, pap, s jó barát,

Ki hordozza tovább az égi koronát.

Csaba testvér, köszönjük, hogy vagy nekünk,

Imában, reményben veled lélegzünk.

S bár te munkád viszed tovább szüntelen,

Áldás vagy te nékünk, ma is, hűn, szelíden.

Szeretettel ,

Lakatos Szidónia