Április 28-a Isten szolgája Kelemen Didák ünnepnapja. A minorita rend a 265 évvel ezelőtt meghalt szerzetesre, a keresztény hit apostolára, a szegények barátjára emlékezik.

 

 

A Felső-Tiszavidék XVIII. századi nagy apostola, Kelemen Didák egykori minorita tartományfőnök halálának évfordulója, április 28-a jeles ünnep a minorita rend tagjai számára. 1744-ben e napon halt meg az általa újjáépített miskolci templom rendházában. Miskolcon minden hónap 28-án szentmisét mondanak a boldoggáavatásáért, majd a sírjánál imádkoznak Didák atya égi közbenjárását kérve.

A Szent Erzsébetről nevezett magyarországi és erdélyi közös rendtartomány tagjai április 27-én 18 órakor a budai Kájoni János ferences közösségi házban Kalna Zsolt tartományfőnök vezetésével emlékeztek meg rendjük magyarországi és erdélyi tevékenységéről, amint arról korábbi hírünkben is olvashattak.

Április 28-án a Kelemen Didák által építtetett miskolci minorita templomban és rendházban találkoznak és ünnepelnek az erdélyi és magyarországi rendtagok. Az egri, szegedi és aradi testvérek este hatkor órakor ünnepi szentmisén vesznek részt, amit Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök mutat be. A szentmise után Didák atya sírjánál imádkoznak boldoggáavatásáért.

Kelemen Didák minorita szerzetes 1683-ban született a háromszéki Kézdialmás-Baksafalván. Tanulmányait a minoriták eperjesi főiskoláján végezte, itt öltötte magára Assisi Szent Ferenc szürke darócruháját, tanárként tevékenykedett. Az ellenreformáció időszakában a Partiumban nagy szükség volt a katolikus hit védelmezésére, templomok, iskolák építésére; e feladattal bízták meg felettesei. Kétszer választották meg a rend magyarországi tartományfőnökévé. Nevéhez fűződik a miskolci Nagyboldogasszony-templom, rendház és iskola, valamint a nyírbátori templom és rendház építése, a besztercei ferences rendház és templom restaurálása. 1744. április 28-én halt meg Miskolcon. Sírja, emléktáblája és arcmása az általa alapított templomban látható. Kelemen Didák irodalmi munkássága is jelentős: 13 kötet szerzője, e munkák közül legkiemelkedőbb a Búzafejek című prédikációsgyűjteménye, mely nyelvművelő szempontból is igen értékes.

Kelemen Didák egész életét az apostoli munkának szentelte. Már életében szentnek tisztelték, halála után égi patrónusnak tekintették. Gondja volt a pestise betegekre, a szegényekre. Sorra járta a tehetősebbek házait, másoknak koldult, és mindent szétosztott a rászorulók között. Életrajzát lelki gyermeke és pártfogója, Károlyi Klára írta meg.

A miskolci minoriták és a templomukhoz tartozó harmadrendiek a század elején újíttatták fel Kelemen Didák boldoggáavatási eljárását. 1939 nyarán Adalberto Topolinski, a rendi szenttéavatási ügyek általános római kérelmezője Miskolcon összegyűjtötte a szükséges iratokat, majd a krakkói bíboros érsek meghívására, Nagy Lajos király leánya, Hedvig boldoggáavatási ügyének kivizsgálására Lengyelországba utazott. Lengyelország német megszállásának kezdetén Topolinski egy német gyűjtőtáborba került, ahol a magával vitt iratokkal együtt nyoma veszett.

Kelemen Didák boldoggáavatása ennek ellenére folyamatban van. Tisztelete a renden belül, különösen utolsó működési helyén, Miskolcon a mai napig él.

Magyar Kurír