2009 júniusában felyeztem be az egyetemet a csíkszeredai Sapientian, és úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok a nagyvilágban. Döntésemhez az is hozzájárult, hogy otthon nem nagyon voltak elhelyezkedési lehetőségek semmilyen munkaterületen.

De ezen már az egyetem befelyezése előtt gondolkodtam, hogy eljövök Angliába. És eljőtt az időszak, amikor dönteni kellett, mi ennél is több, lépni kellett. Le kellett mondani mindenről és mindenkiről aki otthon fontos volt, és újra kellett kezdeni az életet egy más világban.

Úgy gondolom egy ilyen döntés felelőséggel jár, úgy önmagad szemében, mint szüleid, embertársaid előtt. Ez volt az a lépés az életemben, amikor úgy éreztem, hogy önálló lettem és kiváncsian vágtam neki az új útnak. Persze ez a döntés nem volt egyszerű, nagyon sokat gondolkodtam, és amikor végleg elhatároztam magam, imádkozni kezdtem. Imádkoztam, mert féltem, és az megnyugtatott ha Istentől  kérhettem, hogy segítsen, és valahol a lelkem mélyén úgy éreztem, hogy ő velem lesz.      

Hogy mit kértem imámban? Egyedül csak egy dolgot kértem, hogy kapjak egy jó családot, nem érdekelt a pénz sem annyira, csak azt az egyet kértem, hogy szeressenek engem és én is szeressem őket. Mert mai napig úgy érzem, hogy ha szeretet van abban a közösségben ahol vagyok, akkor minden van.       

Hálát adok Istennek és Jézus Krisztusnak, hogy meghalgatta a kérésemet és  teljesítette a kívánságomat...

Egy új élet!

...Sokan mondják, az életben szerencse kell, én egyet értek ezzel, vagyis úgy  magyaráznám, Isten áldása kell, vagy Isten szent akarata. Ha valaki ilyen elhatározásra szánja el magát, azt tanácsolom előre gondolja meg és kérjen tanácsot a mennyei atyától, imádkozzon és azután induljon útnak.      

Mert új életet kezdeni nem könnyű, még akkor sem ha egy nagyon jó családba, munkakörbe kerül az ember, DE nem lehetetlen.      

Új arcok, számodra ismeretlen emberek, ismeretlen nyelv, ismeretlen kultúra. Nem tudod, hogy mit várhatsz el, mi a jó és mi a rossz, szóval egy kicsit újból kell tanulni mindent, és én kell tanuljak mert én vagyok az idegen. Egy idő után az ember összebarátkozik a családdal, megtanulja feladatait, de ez nem zökkenőmentes, mert akadnak kisebb hibák, bajok, nézeteltérések, amiket meg kell oldani.      

Sajnos ez a szebbik oldala volt, mert akad olyan élethelyzet is, amikor nem találja el az au-pair a családot és nem érzi jól magát, talán váltani kell és meg kell küzdeni azzal is, hogy hova, hogyan tovább. És ilyenkor persze nem könnyű (de utólag tanító). Mindezt azért írtam le, hogy amikor valaki elhatározza magát, hogy elmegy külföldre dolgozni, vagy akár au-pairnak is, készüljön fel mindenre, de ezzel nem szeretném elvenni senkinek sem a kedvét, nem kell a legrosszabbra gondolni.      

De azért nem olyan rossz az au-pair élet, először is azt kell mondjam, hogy nevelő hatása van, nagyon sok mindent megtanulsz, lassan önállóvá vállsz bizonyos szinten, ami egy kezdet az életed irányításához.(ez azoknak szól akik még most szakadnak el a szülőktől vagy még nem vállaltak ilyen önállóságra utaló munkát).      

Az au-pair program egy lehetőség a fiatalok számára, hogy munka mellett nyelvet tanuljanak. Ez azt jelenti, hogy nem kell olyan sokat dolgozni, persze ezt kevés pénzért, viszont bentlakás és teljeskörű ellátás egy angol családnál. Ugyanakkor rengeteg szabadidő van, tehát nyelviskolába tudsz járni, nyelvet tudsz tanulni és még akár szórakozásra is van időd- számomra ez egy jó kezdetet jelentett.      

Munkaidőben gyermekekkel kell foglalkozz, ellásd őket, tanulj velük, vigyázz rájuk, tehát egyszóban gyermeknevelés. Egy másik jó dolog ebben a munkában, amint már említettem, hogy rengeteg a szabadidő, amit fel tudsz  használni: tudsz tanulni, programokra járni, kirándulni, találkozni a barátaiddal. Én úgy képzelem, hogy egy kellemes kezdés, persze nem pénzkereseti lehetőség. Ezen a téren azt hiszem hosszabbra kell tervezni, nem csak egy-két hónapra, mert csak  hosszú idő után lesz eredmény, vagyis sok idő kell amig megtanulod a nyelvet, és még egy kis pénzt is öszegyüjtesz, hogy tudd valami hasznosra befektetni.      

Véleményem szerint, ez egy nagyszerű lehetőség az otthoni fiataloknak, főleg azoknak akik nem tudnak elhelyezkedni az otthoni munkapiacon. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki szereti és szeretni fogja, mert azért szeretni is kell azt amit csinálsz, de mindenkinek, aki hivatást érez és vágyat, hogy kipróbálja, az nyugodtan tegye meg, és ha netalán úgy érzi nem tudja ezt végezni, visszaléphet.      

Úgy érzem, hogy nagyvonalakban öszefoglaltam érzéseimet, elképzeléseimet, az au-pair élet jobb és baloldalát az én látóköröm szemszögéből. Azt is tudom, hogy minden egyes au-pair másképp fogalmazná meg azt amit itt megtapasztalt. Azonban remélem, hogy bárki (fiatalok) olvassa ezt az írást,  kap elég tanuságtételt és bátorítást az au-pair élet  elképzeléséhez, megértéséhez, akár elkezdéséhez is.  

Szeretettel,

Szabó Katalin Réka

2010. április 17.

London