Iskolai fogalmazás egy 15 éves lánykától.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gömbölyű „lány-pontocska" (a felnőttek petesejtnek hívják). Messzi földről jöttek hozzá a kérők, vagyis a futkorászó, farkincás „fiú-pontocskák" versenyezve, ki méltó arra, hogy elnyerje kegyeit. Ő kiválasztotta közülük a legerősebbet, a legjobbat, a leggyorsabbat.
Úgy megszerették egymást, hogy eldöntötték, soha nem akarnak egymástól elszakadni, ezért olyan szorosan összebújtak, hogy a két pontocska már nem is kettő volt, hanem egy. A jó Isten meglátta, hogy ezek ketten mennyire szeretik egymást, gondolta, egy kislányt formál belőlük. Így is lett. Ebből az összebújt pontocskából lettem én.