A születéssel a gyermek új világba lép.

ImageHirtelen óriási változásokon megy keresztül: fizikai és élettani önállósulásának egyik legnagyobb lépését teszi meg. Ma már tudjuk, hogy minden, amit ott és akkor megél, egész életére kihatással lesz. Érdemes tehát különösen tudatosan alakítani ezt az időt. Ennek legfontosabb elemei: a feltétlen elfogadást sugárzó melegség, az állandóság és a ritmus.

 

A gyerekek földi élete már jóval a születés előtt kezdetét veszi. Érzékszerveik már nagyon korán, az anyaméhben közvetítik felé a környezet ingereit. Legkorábban a tapintás és a hallás alakul ki. Ezek nyújtják majd számukra az ősi biztonságérzetet. A születés pillanatára már minden érzékszervük „kész". Az a feladat áll előttük, hogy megtanulják használni őket. Ennek során alakulnak, fejlődnek az érzékszervek is – egyre alkalmasabbak lesznek az érzékelésre, egyre jobban továbbítják azt, amit a gyerek érzékelni szeretne.

 

A születés utáni első órákban

Az újszülött kereső pillantása összetalálkozik anyja boldog, s ugyancsak kíváncsi tekintetével. „Ki vagy?" – kérdi az anya szeme a kicsitől, akit most oly gyakran a karjába vesz. Amilyen pici és esendő az újszülött testileg, olyan nagynak és nyitottnak tűnik lelkileg. A következő napokban a gyermek minden kis rezdülésére aggódón és boldogan ügyelnek a szülők: az alvó apróság szopómozdulataira, ásítására, pici ujjacskáinak játékára, légzésére, mely néha alig hallható, és néha mély sóhajtások, nyújtózkodáskor nyögdécselések szakítják meg. Ha az anya közel hajol hozzá, néhány mélyebb vagy gyorsabb lélegzetvétellel válaszol, mert érzi közelségét, és örömmel reagál rá. Alvó gyermeke csukott szemhéjai mögött az anya néha megfigyelheti a szemgolyók úszkálását. A fiatal anya ilyenkor sok új jelenséggel találkozik, amiről sokszor nehezen tudja eldönteni, normális jelenségről van-e szó: izomrángások, állkapocsremegés, nyökögés, nyöszörgés, hideg kezek...

A gyermek pillantása még nem fixálódik élesen egy-egy dologra, hanem olyan tágabb lelki átélést tükröz, melyhez most kezdenek társulni az érzékelt fénybenyomások. Olyasvalamit keres az anya környezetében, amin néhány másodpercre elidőzhet. Azután fáradtan ismét lecsukódik a szeme. Kis idő múlva újra kinyílik, és megpróbálja azt a valamit újból megtalálni.

A látás és „nem látás" ritmusa önmaga állandóságának megtapasztalását teszi lehetővé. Saját létének bizonyosságát az ismétlődő, (majdnem) változatlan érzékeléseken át éli meg. A következő hónapokban élményszerző tevékenységei által ébred egyre inkább tudatára önmaga létezésének. Az a vágy, hogy önmagát környezete érzékelésén keresztül élje meg, az újszülött minden mozdulatát átitatja: élvezi a jóllakottságot; ha viszont éhes, mohón követeli az anyamellet, és mesterien szopik. Teljesen átadja magát az alvásnak, vagy éberen érzékeli a fényt, hangokat, zajokat, hideget és meleget, melyek körülveszik. Eközben megszületik saját „ideje" és „tere" és jócskán átalakítja külső környezetét is. Lehetőségeihez mérten a csecsemő igyekszik megteremteni testi-lelki-szellemi fejlődéséhez szükséges legoptimálisabb feltételeket. Hallgassunk rá!

Hogyan szoptassunk?

Ez az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés. Van, aki úgy vélekedik: Image„Hagyd a gyereket aludni, majd jelentkezik, ha éhes!", de van, aki úgy gondolja: „Nem szabad a gyereket elkényeztetni – meghatározott ritmusra van szüksége." A csecsemők élete valóban ritmusos. Ám ez a ritmus eleven, rugalmas. Megfigyelték, hogy szabad etetési idők esetén a szoptatások kezdete között átlagosan kicsivel több mint négy óra telik el. Ennek az a következménye, hogy a szoptatási időpontok a következő napon egy órával eltolódnak, mintha a gyerekek 24 helyett 25,6 órás ritmusban élnének. Ezt a kis eltérést többnyire következmények nélkül figyelmen kívül hagyhatjuk, és kezdettől fogva kb. négyóránként szoptathatunk. (Mindez nem mond ellent az igény szerinti szoptatásnak! Babája válogatja, mik az igények. Az itt leírtak az átlagot jelentik!) Ez a ritmus 6-10 hét után aztán magától megváltozik. A csecsemő ekkor már sokszor átalussza az éjszakát, és nappal négyórás ritmusra áll be. Értelmetlen viszont – és a tejtermelődésre nézve sem előnyös –, ha a gyermeket már az első hetekben újra meg újra mély álmából felébresztve szopásra kényszerítjük, csak azért, hogy betartsuk a megszabott ritmust.

 

Fontos!
A bizonytalan kismamák sokszor túl gyakran és nem elég nyugalommal szoptatják újszülöttjüket. Ezzel nemkívánatos lelki-testi mechanizmusokat gyakorolhatunk be, melyekről később nehéz leszokni. Az anya is kimerül, és sokszor a gyerek sem gyarapodik kellőképpen. Nem minden cuppogás, nyöszörgés, sírás jelent rögtön éhséget! Lehet, hogy álmos, fáj a hasa, teli van a pelenkája, dajkálásra vágyik. A legfontosabb, hogy megőrizzük megérző és határozott nyugalmunkat.

 

A hangok világa
Ha egy olyan szobába lépünk, ahol egy csecsemő alszik, önkéntelenül is megváltozik a viselkedésünk. Elhalkulunk, megváltozik a tartásunk, a légzésünk. Ráhangolódva, óvatosan közeledünk a bölcsőhöz. A visító csecsemő ellenben pillanatok alatt felbolygatja környezetét. E két véglet között ingadozik a kicsi élete, melyben általában az anyáé a főszerep. A melegség, öröm, odaadás szavai, hangjai és gesztusai bensőséges kölcsönhatásban állnak mindazokkal a hangokkal, melyekkel a gyermek vonja magára szülei figyelmét.

 

A gyermek már az anyaméhben együtt él környezetének, szüleinek zajaival, zörejeivel, amelyek már igen korán működni kezdő hallószerve által mély benyomást tesznek rá. Ezért a várandós anyuka és az újszülött lehetőleg legyen védve a modern világ mesterséges zajforrásaitól, a gépi zenétől! Minden, amit első éveiben tapasztal a gyermek, nagyon mélyen beleivódva alakítja idegrendszerét, érzékszerveinek működését. Minden mesterséges zaj kezdetben idegen és zavaró számára. Egészen más hatással van rá egy egyszerű dallam, melyet apja vagy anyja énekel vagy dúdol. Ezt az éber gyerek mozgásmintájának, izomtónusának megváltozásáról leolvashatjuk. Nemcsak az ablak alatt zakatoló légkalapácsot, hanem a porszívó és a mosógép hangját is észleli a gyermek. A környezetében levő hangokat és zajokat viszont nemcsak aszerint kell értékelnünk, hogy hatással vannak-e rá, amikor ébren van, hanem azt is mérlegelnünk kell, hogy életkorának megfelelőek-e. Életének ebben a korszakában a gyermek még nem tudja elhatárolni magát a környezetéből érkező benyomásoktól, hatásoktól. Ez különösen a hangokra érvényes. Ez a képessége csak lassan alakul ki, a dolgok elképzelésének és megnevezésének eredményeként. Vagyis még képtelen arra, hogy „kikapcsoljon", és ezért egész testével mindenben részt kell vennie, ami kívülről benyomások formájában rázúdul.

 

A levegő minősége
Azokban a lakóterekben, ahol életünk nagy részét töltjük, „jó" levegőnek kell lennie. Ám ha egy nagyvárosban szellőztetni akarunk, és kinyitjuk az ablakot, azzal kell beérnünk, ami van. Az, hogy az ablakot mennyi időre nyitjuk ki, nemcsak a melegtől, hanem a szoba páratartalmától és a külső zajoktól is függ. A szellőztetés módját az adott hely és az időjárás határozza meg. Energiatakarékosság szempontjából a rövid átszellőztetés kedvezőbb. Mindenképpen el kell kerülni, hogy a gyermek tartósan konyhaszagot vagy cigarettafüstöt lélegezzen be!
Dr. Szőke Henrik, szuleteshete.hu