„Aki sok időt tölt internetezéssel, jól tudja, hogy a közönséges vagy erkölcstelen tartalmú oldalak és a lelkileg építő oldalak aránya kb. végtelen az egyhez. Jómagam mint internetes fejlesztő és marketinges, aki évek óta figyeli az internetes kultúrát, ennek ellenére úgy vélem, komoly érvek szólnak amellett, hogy a világháló nyújtotta újfajta kommunikáció minden eddigi médiumnál hatékonyabban vezeti el az igazságra a tévelygő lelkeket" – írja Jennifer Fulwiler az InsideCatholic internetes újságban.

„Három évvel ezelőttig magam is tévelyegtem; megrögzött, harcos ateista voltam. Azután valami kíváncsiságféle fogott el: lehet, hogy az élet több, mint a látható világ? Keresni kezdtem Istent, méghozzá szó szerint: mivel nem tudtam kihez fordulni, a Google-ba írtam be a keresett szavakat. Később blogot is indítottam. Eleinte mindez egyszerű gondolatkísérlet, félkomoly filozófiai kérdésfelvetés volt. Álmomban sem gondoltam volna, mi lesz belőle... Két év múlva a férjemmel együtt megkeresztelkedtünk, és azóta is gyakorló katolikusok vagyunk."

„Az internetet három jellemzője különbözteti meg minden más médiumtól, s ezeknek köszönhető, hogy azt hiszem, a férjem és én csak az első fecskék vagyunk, mert az internet segítségével még nagyon sok megtérő fog rátalálni a katolikus egyházra."

1. Az internet interaktív

„Amikor először kerestem online információt a vallásról, örültem, hogy jócskán találtam olyan véleményeket, amelyek saját ateista nézeteimet tükrözték. Az istentagadásnak ugyanazokkal az érveivel találkoztam, amelyeket a családban és a barátaimtól gyerekkorom óta hallottam és magam is sokszor hangoztattam. Volt azonban egy jelentős különbség – a hozzászólások.

Érdeklődéssel olvastam a keresztények és az ateisták vitáit a neten. Először egészen megrökönyödtem, amikor egy keresztény kezdett érvelni. Addig azt hittem, csak nekünk, ateistáknak vannak fogós kérdéseink, és a mi világnézetünk az egyetlen, amely nem omlik össze, ha alaposabban megkérdőjelezik. Arra számítottam, hogy a keresztények összeroppannak. A viták során azonban kiderült, hogy ha valaki őszintén gondolkodik, be kell ismernie, hogy a keresztények hite ésszerű alapokon nyugszik. Sőt... mindinkább úgy tűnt, mintha az ő világnézetük volna igazán logikus. Arra gondoltam, van néhány jó kérdésem számukra; és volt is. De kiderült, hogy nekik is volt egy-két jó kérdésük az én számomra.

Az interaktív médiumokban a hamis információkat megcáfolják, a téves, hiányos eszmék összeomlanak a keresztkérdések súlya alatt, és ezt mindenki észreveszi, aki őszintén keresi az igazságot. Bármi legyen is a felfogásunk, az interneten nem tudunk úgy elszigetelődni a másként gondolkodóktól, mint a valós életben. Az én esetemben ez azt jelentette: ahelyett, hogy ateista barátaimtól megerősítést kaptam volna, keresztényekbe botlottam, és szembesülnöm kellett a felfogásukkal. Ismételten azt tapasztaltam, hogy a nehéz kérdések egyedül a keresztények, különösen a katolikusok hitrendszerét nem ingatják meg."