Bolyai Jánost 1860. január 27-én bekövetkezett halála után mindössze hárman kísérték utolsó útjára a marosvásárhelyi református temetõbe.

 

 

Nyughelyét évtizedekig semmi sem jelezte, hiszen kortársai nem ismerték szellemi nagyságát. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére 1911. június 7-én a reggeli órákban exhumálták holttestét, majd délután 5 órakor ünnepélyes keretek között Bolyai Farkasnak a cinterem mögötti, kiszélesített sírjába helyezték. Ma szobor, köztéri emlékmû, iskola, alkotótábor, utca õrzi nevét, emlékét. Halálának 150. évfordulója alkalmával hajdani sírhantján kopjafát állítottak tisztelõi.

Az avatón közintézmények, egyházak, iskolák képviselõi, kutatók és diákok jelentek meg, hogy leróják kegyeletüket a matematikus zseni elõtt. Az ünnepségen Szász Attila református, Nagy László unitárius, Pap Noémi evangélikus és Oláh Dénes római katolikus pap áldotta meg a kopjafát, amelyet aztán Bandi Árpád nyugdíjas matematikatanár, az emlékoszlop megálmodója és dr. Csegzi Sándor alpolgármester lepleztek le.

Az alpolgármester elmondta, szobor, utcanév, mûvészi alkotótábor, köztéri alkotás, iskola õrzi az emlékét. Marosvásárhelyt a Bolyaiak városaként ismerik a nagyvilágban, ezért örvendetes, hogy a felavatott kopjafával még egy emlékhelyük lehet a nagy matematikus szellemiségét ápolóknak.

Weszely Tibor matematikatanár és dr. Oláh Gál Róbert – mindketten Bolyai-kutatók – elmondták, a nagy matematikus nem érhette meg, hogy életében meg- és elismerjék tudományos eredményeit, szellemi nagyságát. Évtizedek kellett elteljenek ahhoz, hogy elnyerje méltó helyét a magyar és az egyetemes tudománytörténetben.

Bandi Árpád megköszönte mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy „álma valóra váljon”: Oláh Gál Róbertnek az ötletet, a Pax Kft.-nek, Kelemen György, Zima Ferenc, Illés Kálmán vállalkozóknak, Ilyés Leventének, az egyik nagyáruház igazgatójának, azoknak az önkénteseknek, akik nyáron, élõ láncot alkotva kézrõl kézre adták a cementes-vedreket, a Székely Lajos vezette faragótábor résztvevõinek, Kovács Attila, Magdás István, Csiszér Mihály fõfaragóknak. Szó esett még bátyjáról, Bandi Dezsõ néprajz-kutatóról is, akinek a szellemi örökségét is õrzi a kopjafa.

A felszólalásokat követõen a jelenlevõk közel 60 koszorút helyeztek el a kopjafa talapzatánál. Kilyén Ilka színmûvésznõ szavalt, a Vártemplom vegyes kara az alkalomhoz illõ kórusmûveket adott elõ.

Vajda György, e-nepujsag.ro