Húshagyókedd, hamvazószerda, kövércsütörtök

Nagybetűs ünnepe van ma a római katolikus egyháznak: Hamvazószerda a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt első napja. E negyven nap a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadása, a húsvét megünneplésére.

Tegnap volt húshagyókedd, a farsang utolsó napja. A Kászonokban és Csíkszentdomokoson is eltemették a telet, ma pedig elkezdődik a nagyböjt. Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ma az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból lettél és porrá leszel!” A 7. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét a böjti időszakra eső első vasárnap előtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap. De miért tart negyven napig a nagyböjt? Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen, Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében, és Jézus negyven napot töltött a pusztában – tehát számos szentírási esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Hamvazószerdát nevezik még böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is. A II. vatikáni zsinat óta – a nagypéntekkel együtt – szigorú böjti nap, ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni. A húsfélék mellett a keleti, görög katolikus szóhasználat szerint fehér eledel (tej, túró, vaj, sajt, tojás) sem kerülhetett ilyenkor a hívek asztalára.
A néphagyomány a hamvazószerda utáni csütörtököt „kövércsütörtöknek” vagy „zabálócsütörtöknek” nevezi. Ezen a napon a szokás szerint elfogyasztottak minden farsangi maradékot…
Összeállította: Dobos László