Szent Ferenc olyan lelkiséget kínál, amely meglepően aktuális a mai pazarló, megosztott és ökológiai válsággal küzdő világunkban. Ferences módon élni ma annyit tesz: szelídséggel, egyszerűséggel és szeretettel állunk ellen egy zajos, rohanó és kapzsi kornak. Ez a lelkiség nem a világtól való menekülés, hanem a világban való tevékeny jelenlét.
Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében írja: „Nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.”
(Róm 6,3–4)
Ma három téma találkozik: könyörgünk a világ éhezőiért, lezárul a házasság hete, és itt az utolsó farsangi vasárnap. Elsőre külön világok. De az evangélium mélyebbre visz. Nem a felszínről szól – hanem a szívről. Nem csak arról, mit teszünk, hanem arról, mi lakik bennünk. A mai üzenet nem moralizál, nem riogat. Irányt mutat: a döntéseink számítanak. És nem vagyunk egyedül a döntéseinkben. A templom nem a kiváltságosok klubja, hanem a kegyelemre szorulók otthona. Az Eucharisztia nem jutalom, hanem erőforrás az úton. Ha szeretnél megállni egy pillanatra a felszínes sodrásban, és rákérdezni: mi vezet engem valójában? – ez a prédikáció neked szól.
Béke és áldás!
Kedves testvérek ma délután elindult a jelentkezés az idei dési FITT-re.
A szamaritánus együttérzése: úgy szeressünk, hogy magunkra vesszük mások fájdalmát.
1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a szegény, tanulatlan, tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya.
Bővebben: Szűz Mária lourdes-i jelenése – A betegek világnapja
