December első napján, Kovásznán, asztali- foci bajnokságot szerveztünk a bentlakó gyerekek számára. Adományba kaptuk a csocsó asztalt és nagyon szeretünk játszani rajta. Minden családból a legjobb négy játékos vett részt ezen a versenyen.

Sorshúzással döntöttük el, hogy ki kivel lesz egy csapatban. A ház többi gyereke is ott volt és drukkolt. Nagy sipítozások közepette kezdődtek el a meccsek. Mindenki annak drukkolt, akinek akart,ezért nem voltak veszekedések. Nagyon szoros küzdelmek után kiderült, hogy a fiúk verhetetlenek. Ám senki sem volt csalódott, hisz a ház legjobb 12 játékosa között volt minden játékos. Próbált mindenki kitartóan játszani, akkor is, ha a sorshúzás alapján gyengébb társat kapott. Volt aki kemény arcot öltve viselte vereségét, de volt, aki elérzékenyülve vonult félre egy csendesebb sarokba... elmélkedni.

December negyedikén reggel valami különleges hangulat töltötte be a szobákat. Mindenki érezte, hogy valami egészen különleges dolog fog történni. A déli órákban kopogást hallottunk az ajtón. Volt, aki megijedt, ám a legtöbb gyerek örömmel kiáltotta, hogy IGEN! Az ajtón belépett a piros ruhás, fehér szakállú, pocakos Mikulás bácsi. Hátán nagy puttonyba hozott mindenféle finomságot, ami szem- szájnak ingere. A mikulásnak és csapatának kis műsorral készültünk: furulyáltunk, gitároztunk és énekeltünk. A két legkisebb kislány verset szavalt. A mikulástól édesség csomagot és világító sapkát kaptunk, valamint élelmet, háztartási cikkeket. Boldogok voltunk, felnőtt, gyerek néhány percig megfeledkezett életében levő kellemetlenségeiről...

A mikulás bácsi és csapata nálunk ebédelt, ami nagy megtiszteltetés volt számunkra!

Köszönjük szépen a sok ajándékot, kedves mikulás bácsi és kedves támogatók!

Szeretettel,

Dénes Boglárka, IX oszt.

Jonica Xénia, X oszt.