Kedves István, Noémi, kedves Kovásznai Munkatársaim,

Szeretett Gyerekek!!

Igen igen büszke vagyok rátok.. örvendek minden egyes sikereteknek, győzelmeteknek. Minden egyes győzelem, kis előre lépés, Isten országát építi, viszi közelebb nemcsak a ti életeteket a kibontakozás felé, hanem a fény győzelmét is a világunkban!!

Szeretettel,

Cs.t.

Kedves Csaba testvér! Kedves Munkatársak!

Mindenekelőtt hálával tartozom a jó Istennek, hogy megóvott mindannyiunkat különösebb bajtól, ki tudja hány veszélytől és egyéb nehézségektől.

Nagyon szép feladatra kaptunk lehetőséget, úgy Istentől, mint a Szent Ferenc Alapítványtól, ezért is hálával és köszönettel tartozom. Sok szép dolog végzésére volt lehetőségünk az idén is, úgy gazdasági, mint lelki, szellemi, kulturális téren.

Az ősszel egy gyönyörű új lakásba költözhetett egy család, a lányunk, Júlia és vejünk Árpi szolgálatával. Ezáltal 10 gyerekkel növekedett a kovásznai ház lakóinak száma. A többi három család is szépen haladt a jó úton. Sándor továbbra is a fiúkkal boldogul, van egy vegyes családunk (ezt másképp nem lehetett megoldani), ahol Marika néni és férje, a tanár úr tettek sokat  a gyerekekért. A napközis csoportunk is egyre jobban érzi magát a nagy családban, elég sok a veterán már köztük.

Folytattuk a termopán ablakok kicserélését, ott ahol nagyon szükséges volt és a fal kijavítását is elvégeztük idejében, így a hátsó udvar felőli részt a fiúkkal újra festettük. Még csak festéket sem kellet vegyünk, mivel valaki éppen olyan színűt adományozott.

Egyik legnagyobb munka volt az épület jobb szárnyának a szigetelése, amit nagyon el kellett végezni, mivel a forró fűtőtestek ellenére is nagyon hidegnek bizonyult az a rész, ahol éppen a mi lányaink laknak. Áldottak legyenek, mert akárhányszor kérdeztem, hogy fáznak-e, azt mondták, hogy nem, vagy csak nagyon kicsit. De én tudom, hogy fáztak, mert a hőmérő nálam volt. Ezért tisztelem őket.

Persze a favágás sem maradt el, ahová a nagy fiúkat is be szoktuk vonni a nevelőjükkel. A két láncfűrészt a vejemmel szoktuk kezelni. Mi, muzsikusok, úgy hívjuk a láncfűrészt viccesen, hogy "benzines tekerőlant". Volt eset, hogy a "húr" elszakadt, de szerencsére senkinek sem lett baja.

Az idei tél nagyon kemény volt, a hóesés és a hólecsúszás sok kárt tett. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a kémény nincs a helyén, a hatalmas, tetőn összegyűlt, majdnem 2 méteres hó leütötte, derékba törte, s akkor jutott eszembe, hogy sok helyen már virágot ültetnek. Ez a székelyföldi időjárás, de megéri itt élni.

Persze a hó még nem volt elmenve és felástuk a kis kertünket, mert a naptár, az naptár. Öröm volt a lányokkal hagymát ültetni, már nem kell magyarázni, hogy hogyan kell, ügyesen elvégeztük közösen, miután a fiúk felásták a kertet. Most péntekenként a paszulyleves mellé azt a hagymát fogyasztjuk, bőségesen, mert áldás volt rajta. E mellett paprika palántát és csombort ültettünk.

Nagyon jó a kapcsolatunk az esztelneki és kézdiszentléleki napközikkel, én fontosnak tartom azt, hogy mindenki a helyén LELKIISMERETESEN végezze el a munkát, s akkor nincs gond.

Egyik legmozgalmasabb évünk volt a zenei és a kulturális életben. Gyerekeinkkel rendszeresen látogattuk a kultúrházat. különböző értékes előadások alkalmával, mint nézők is és mint előadók is .

Első alkalommal szerveztük mi a Kovászna Város Kórusainak találkozóját. Kovásznán hat magyar kórus működik, ez volt a XI. találkozó.  Ezenkívül még volt egy-egy fellépésünk a felújított kultúrház avatásán és az egyik évforduló ünnepségen. Első alkalom volt, hogy mi énekeltünk  március 15-én a központban felállított nagyszínpadon.

Időközben megalakult a Hangfoglalás nevű zenekarunk és megbeszéltük, hogy a műfaj marad a régi. Továbbra is Erdélyt, a magyarságot szeretnénk megénekelni, mivel nap mint nap a saját földünkön a saját zászlóinkat szedik le, akiknek nem az lenne a dolguk. Nem tiltakozásként, hanem  Szülőföld iránti szeretetről akarunk tanúságot tenni.

Volt lehetőségünk bemutatkozni a kultúrházban a szónoklat verseny alkalmával  teljes felszereléssel, ahol nagy tapsot kaptunk. Ezenkívül a ház bulijain is zenél a zenekar és egyre többen jönnek a városi fiatalok is ezekre a bulikra. Sajnos kevés a buli, mert egyéb elfoglaltság is leköt minket. Van egy felnőttekből álló zenekar is,  Szőnyegfelcsava-Rock, de idő hiányában nem működik olyan gőzerővel, mint az előbbi.

Továbbra sincsenek kimagasló tehetségek a zenélésben, az éneklésben, de igénylik a gyerekek a zenét.12 gyereket tanítok gitározni, 11-et furulyán, a kórus 25 tagú, ebből 3 felnőtt a többi gyerek. 4 gyerek tanul szintetizátorozni, ebből egy a klasszikus orgonát is. Van egy negyedik osztályos dobosunk, ezenkívül egy felnőtt zenél basszus gitáron és egy gyerek ugyancsak basszus gitáron. A városból 3 gyerek jár gitáron tanulni, ebből kettő a kórusban és egy a zenekarban is énekel.

Nagyon sikeresnek mondható az Apor Csillag születik verseny, amit a napokban szerveztünk meg. Csodálatos az volt, hogy a gyerekek maguk alakítottak ki csoportokat, közösségeket, együtteseket,  tánc csoportokat és egyénileg is sok saját ötlettel léptek fel. Az biztos, hogy a jövőben is szervezünk ilyen vetélkedőt

Az otthonnak van egy elég jól csiszolódó foci csapata "Fc Apor" néven, egy jól haladó lány kézilabda csapata is. Nagyon népszerűsödött a röplabda és most már mindenki röplabdázni akar. Rendszeres edzések vannak mindhárom ágazatban

Egy évben kétszer van  asztali tenisz bajnokság és csocsó bajnokság, egyszer Mikuláskor és egyszer kora tavasszal. Télen és esős időben nagyszerű, hasznos kikapcsolódás.

A zenét és a sportot is nagyon jó nevelési eszköznek tartom. A legkönnyebben én ezek által ismerem meg a gyerekeket, a kitartásukat, a harci készségüket, a türelmüket, az egymáshoz való viszonyukat.

Házunk jeles ünnepe volt az emlékmű szentelés, amikor győri adományozók gyönyörű emlékművet ajándékoztak nekünk. Ez egy fél dombormű, melyen  Apor Vilmos püspök úr van ábrázolva, amint védi az asszonyokat.

Örülök, hogy én is tehetek valamit a gyerekekért, így a jövő nemzedékért is. Hálás vagyok Csaba testvérnek, az Alapítványnak, jótevőinknek, a munkatársaimnak és nem utolsó sorban a gyerekeknek, mert jó velük lenni.

Tisztelettel,

Kolozsi István,
Kovászna