Tökéletes tervnek bizonyult, mikor Péter nevelő bácsi kitalálta, hogy menjünk ki az erdőbe és aludjunk is ott. A kántor bácsi jóvá hagyta és a felnőttek kitűzték az indulási napot.
Egy szép délutánra esett az indulás időpontja. Felsorakoztunk és a kántor bácsi vezetésével elindultunk a Tündérvölgy felé. Amikor kiértünk már tudtuk,hogy az első dolog a sátrak elkészítése lesz. A felnőttek segítségével csoportokra oszlottunk és elindultunk fáért. Az összegyűjtött szálfákat elosztottuk és nekiálltunk egy sátrat készíteni minimum 20 ember számára. Lassan kezdett alakot ölteni és a tetejét befedtük nejlon-réteggel, hogy ne ázzon be. A hátsó oldalát sok fenyőfaággal erősítettük meg, hogy ne eressze be a szelet és a víz is tudjon lefolyni. Még alkonyat előtt készek voltunk és büszkén szemléltük művünket.
Aztán tüzet gyújtottunk és nekiálltunk vacsorázni. Szalonnát sütöttünk nyárson, hagymát vágtunk és jóízűen elfogyasztottuk. Aki akart kenyeret is piríthatott. Úgy döntöttünk, hogy a tűz égve marad és mindig lesz 2-3 ember ébren, aki rakni fogja a tűzet. Többek között azért is ,hogy a vadak távol maradjanak. Mindenki a tüzet akarta őrizni, mert az kalandosnak ígérkezett.
Lefekvés előtt kiderült ,hogy mindenki nem fér be a sátorba, ezért a lányok és a kicsik húzódtak be a sátor alá. A kántor bácsi, Sándor nevelő bácsi, én, Tamás és egy nagyobb lány ülte körül a tüzet. Ilyenkor nem is lehet aludni az izgalomtól és Heni félt is. A távolban volt egy korhadt fa és Heni azt hitte van valaki ott.Tamással megnéztük és amikor megtudta mi az, megnyugodott.
Egy kis idő után, mikor már mindenki aludt valami történt .Sándor nevelő bácsi,Tamás és én beszélgettünk amikor valami neszt hallottunk. Elhallgattunk,egymásra néztünk és újból hallatszott a kasmattoló nesz. Láttam, hogy Tamásnál bot van, a nevelő bácsinál fejsze ezért én is botot ragadtam. Mentünk a zaj felé és hirtelen felkapcsoltuk az elemlámpát. Egy szemetest vizsgáló kutya szaladt el ijedten. Megkönnyebbülve nevettünk és visszamentünk a tűzhöz.
Felébredt a kántor bácsi is amikor visszaértünk és elmeséltük a kalandot. Nagyot nevetett, többet nem feküdt vissza és hajnalig vicceket meséltünk egymásnak.
Az első napsugarakkal mindenki kezdett ébredezni és lassan elindultunk haza, mert 8-ra kellett iskolába menni.
Tökéletes tervnek bizonyult, mikor Péter nevelő bácsi kitalálta, hogy menjünk ki az erdőbe és aludjunk is ott. A kántor bácsi jóvá hagyta és a felnőttek kitűzték az indulási napot.