Hiszem, hogy nem hiába választotta Magyarország, a magyar nemzet patrójánául a Boldogságos Szűzanyát Szent István király. Hiszem, hogy mi mind arra vagyunk hívatva , hogy valamilyen módon kis Máriák , máriás lelkületű családapák, családanyák , gyermekek, felnőttek legyünk . Adná Isten , hogy valóban a Szűzanya szelleme , lelkülete járja át családjainkat , életünket, hogy megtapasztaljuk mindazt az örömet és boldogságot , amit Mária is megtapasztalt már itt, ezen a földön.
Csaba testvér
Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.
Üzensz sárguló levélen,
és elém írod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándorvoltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dícséretet.
Köszönetet a ködért is,
a lehulló levélért is,
minden gyümölcsért a fán.
Röptéért vándormadárnak.
Hirdessétek, könnyű szárnyak,
hogy van melegebb hazám!
Át a ködön, át az éjen
édes zengéssel kísérjen
dérbelepte réteken
őszi hálaénekem!
Túrmezei Erzsébet: ŐSZ
Hálásan köszönjük Dr. Kerekes László segédpüspöknek, hogy közénk jött és kiszolgálta a bérmálás szentségét a fiataljainknak! Isten áldása legyen rajta!
Sokszor megcsodálom Isten hatalmát, aki végtelen erőssé tudja tenni a gyermekek szüleik iránti szeretetét . Sokszor nem értem , hogy egy-egy törékeny gyermek válla hogyan tud ennyi tragédiát hordozni . De úgy látszik, hogy nem is ez a fontos . A gyerekeknek nem a sebeit kell elemeznem , hanem szeretettel átölelni és hordozni őket . Megtenni mindent , hogy ha már karjaim közé sodródtak , Isten akarata szerint alakuljon további életük .
Csaba testvér
,,Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!” Megtanulhatjuk a katekizmust, csatlakozhatunk egy vallásos csoporthoz, tagja lehetünk az egyházi testületnek, kisegíthetünk a konyhán, vagy pappá is szentelhetnek minket, de vajon ismerjük-e egyáltalán Krisztust? Igyekszünk valódi, személyes és bizalmas barátságot építeni vele? Azon kell lennünk, hogy sose hanyagoljuk el Istent amiatt, amit épp Őérte teszünk: ez az jelenti, hogy sosem engedhetjük, hogy észrevétlenül fontosabbá váljon az, amit teszünk, mint az, akiért tesszük.