Csodálom az életet! Forró nyári napon jöttünk haza Budapestről. Az autó, - mint mindig - csurig tele volt mindenféle gyermekeknek szánt adománnyal! Velünk utazott egy kedves önkéntes nő is, aki a maga holmijába csomagolva egy kis törékeny rózsatövet is hozott! Mikor megérkeztünk, a sok lomosás mellett én meg is feledkeztem az ajándékba kapott rózsatőről! Eltelt vagy két - három nap és a kezembe került a kis futó rózsatő... Néztem a kis sebzett virágot, melyen akkor már nem volt egyetlen levél sem, meg voltam győződve, hogy már nincs élet benne! De mivel olyan kedves volt az a személy aki adta, a kollégámat megkértem, hogy ültesse el és gondozza! Csodák csodájára a kis virág kizöldült, sőt - amint a képen is látható - szép virágokkal hálálta meg a törődésünket!
Oly sokszor egyik-másik botladozó, totyogó gyermekre vagy beteg felnőttre csak legyintünk, ebből sem lesz semmi! Ítélkezünk elhamarkodottan testvéreinkről, elfeledkezvén arról, hogy Krisztus magát "ÉLETNEK" nevezte!
Minden ami él, titok, csoda, magában hordoz valami istenit és nekünk az a dolgunk, hogy szeressük, jóságosan gondozzuk ezt az életet, bármilyen sebzett, törékeny testben is jelenik meg!
Aki ilyen nagyszerű lányt tud nevelni, az nevelőnőnek is nagyszerű!! Szeretettel köszöntöm a máréfalvi otthonunk vezetőjét Olasz Katát és az ő kedves lányát,
A kegyelmi pillanatokban megéljük , hogy megnyílnak az ég csatornái, zsilipei , és Maga Isten árasztja ránk kegyelmét, mint ahogyan a jó meleg tavaszi eső bőségesen megöntözi a földet. Virágba borítja a hitünket , fényt gyújt mindenütt , egyszerűen átláthatóvá, világossá tesz mindent . Az Ő szuverén ajándékai ezek az élmények . Ilyenkor a lélek nem fárad, nem erőlködik csak kitárul.
Krisztus tanítását az ember vagy elfogadja vagy megtagadja, nincs középút, nem mazsolázhat belőle: ez tetszik, ez meg nem, ez még beleillik a mai divatba, korszellembe, kényelmes életembe, de ez már kemény beszéd. Jézus visszautasításának leggyakoribb oka ma is az, hogy ma is olyat kér, amit egykönnyen, hit nélkül, áldozatvállalás nélkül nem lehet teljesíteni, elfogadni .
Szeretettel gondolok a győri testvéreimre, akik hosszú éveken keresztül e szép tavaszi napokban "Szeretet Napokra" hívták a gyermekeinket.
Jó volt minden évben a Szeretet Napokban megfürödni! Az idén, ha a nap el is maradt, de a szívünkben a püspök úr és a győri testvéreink iránti szeretet és hála nem marad el, az egészen biztos.
Mind minden évben az idén is megújítjuk Istennel és Testvéreinkkel kötött szövetségünket! Összetartozunk és nem csak mennyei Atyánk szívében akarunk egyek lenni, hanem a valóságban is mint jó testvérek egy családként szeretnénk élni!
Isten helyettünk nem tud a jó mellett dönteni. Krisztus világít, fényt, reményt, erőt ad, vezetni is tud bennünket , hitünket el tudja mélyíteni , de a döntéseket nekünk kell meghoznunk. Az örök életünk a saját döntéseink gyümölcse.
Az esővíz a sáros agyagon keresztül jut a föld mélyébe, és kristálytiszta forrásként tör újra elő, hogy csillapítsa szomjunkat, így a pap méltatlansága nem akadályozza meg, hogy Krisztus cselekedjék általa a szentségek kiszolgáltatásakor.
Jókedvű, boldog gyermekek közé menni olyan jó, mintha Isten szép templomába, a mennyország előszobájába mennél, még huncut csintalanságuk is Hozsanna az életet megálmodó végtelen Istennek !!
Az imádság nem lehet emberi hiúságunk, nagyravágyásunk, kapzsiságunk lelki köntösbe öltöztetett körmönfont kielégítése . Az igazi boldogságunk nem abban áll, hogy nyelveken beszélve csodákat teszünk . Egy igazán lelki ember az imádságban az ő Istenét keresi, és nem hírneve, dicsőséget , az emberek előtt vásári csillogást. Igen , Istenét keresi, aki ha jónak látja, akár általa is tehet csodákat , de azt ő méltatlanságának tudatában mindig próbálja csendesen elrejteni .