Szeptember 8-án reggel 9.00 órakor indul Gyergyóalfaluból, a Domokos Kázmér napközi otthonból a zarándokmenet a Szárhegyi tatárdombhoz! Itt 11.00 órától kezdődik a szentmiseáldozat, melyben nem csak az 1658-as tatárbetörés áldozataira emlékezünk, hanem az őseink hősiességéből erőt merítve mi is szeretnénk a magunk harcát, az új tanévet, bátran, bizakodva elkezdeni!!! A szentmise után ebéd, majd jön a sok jobbnál jobb program!! A képen látható dévai gyerekek színdarabbal készültek, a Néma Levente csodálatos megszólalásának, őszinte szerelmének lehetünk néma tanúi!! Gyertek el 16.00 órakor kezdődik az diákok előadása!!
Reménnyel, optimizmussal, jókedvvel indul a magyar nyelvű oktatás Moldvában is!! Imádkozzunk a csángó testvéreink gyermekeiért és az őket oktató drága tanítókért, tanárokért!!
Hála és köszönet Bajczi Mariannának és a kedves Zabó Kittinek nemcsak a szárhegyi rajztáborért, hanem azért a mérhetetlen szeretetért is, mellyel a gyermekeinkhez lehajoltak!!
Csergő Hajnalka, a szárhegyi otthonunk vezetője, ma, szeptember 7 -én délután 17.00 órára nem csak engem hívott meg, hanem a Gyergyó-medencei anyákat is amolyan "asszonykalákára", kis tere-ferére, egy elmélkedésre, a holnapi tatárdombi rendezvény előkészítésére! Szeretettel készülök, annál is inkább, mert csodájára akarok járni a gyergyói piros paradicsomnak és a ropogós paprikának! Ezek a zöldségek gyerekkoromban, felénk déligyümölcsnek számítottak, mit messzi vidékről jött emberek, drága pénzért árultak!
Változnak az idők, gyertek változzunk mi is, jó irányba!
Egy nagyon fontos dologra jöttem rá az elmúlt több mint húsz év alatt: hogy jót tenni jó. Tiszta, nemes öröm. De jó lenne, ha egyre többen mernénk ajándékká válni egymás számára! Hihetetlen, szédületes távlatok lennének az emberiség előtt, ha minél többen rá mernénk lépni a szeretet útjára! Egy új és magasabb rendű emberi civilizációt lehetne megteremteni. Verne Gyula még csak álmodott arról, hogy milyen lenne, ha repülnének az emberek, és ez akkor lehetetlennek tűnt, mégis megvalósult. Miért ne lehetne arról álmodni, hogy milyen lenne ez a világ, ha a szeretet mozgatná az emberek szívét?
Hogy emberré váljunk, igenis szükséges a kudarc, a küzdelem, az erőfeszítés, a kibontakozás gyötrelme. Ha az ember ezt megérti, akkor nem látja már kegyetlennek az Istent, aki azt kéri, hogy a nehézségek vállalása, megoldása árán fejlődjünk. Vágyakozó szeretettel kell átölelni a feladatainkat, mert általuk születünk, bontakozunk ki.
Karácsony napját nem bírjuk megvárni, előtte való este már jön az Angyal, megyünk a templomban, hogy megünnepeljük, a várt Megváltónk születését!! Segesváron mi sem tudtuk megvárni szeptember 5-ét Szent Teréz anya ünnepét, hanem már vasárnap összeültünk a gyerekekkel és egy szentmiseáldozatban felköszöntöttük házunk védőszentjét, ugyanakkor közbenjárását is kértük a kezdődő tanévhez!
A legtöbb probléma, baj, nehézség onnan ered, hogy nem merjük megnyitni szívünk ajtaját testvéreink előtt, nehezen tudjuk egymás kezét megfogni, nem merjük egymást befogadni bizalommal az életünkbe! A mai elmagányosodott ember, mint a tábortűzből kiszóródott fahasáb elkezd pislákolni, füstölni, majd a kormos magányban kihuny a láng!
Gyermekem, te Isten szép ajándéka, egy titkokat rejtő csoda vagy! Igen, te a jó Isten gyermeke vagy, felbontatlan levél, melyre a Teremtő az ő családja iránti végtelen szeretetét írta, fogalmazta meg csodálatosan. Általad akarja tovább teremteni a világot az Isten, választ küldeni a sokakat gyötrő kérdésekre. Ne veszítsd el magad, mert válasz vagy valakiknek, sokaknak! Kicsinységed ne aggasszon, piciny ceruzaheggyel írtak remekműveket!
Kedves lányunkat, majd nagyszerű munkatársunkat, Borzási Ibolyát és drága férjét a jó Isten éltesse sokáig!!
Ibolya 6-7 évesen Bálványos várról jött két testvérével Szászvárosra, Szovátán tette le az érettségit, majd nevelőnőnk is volt, de ma Szovátán férjhez ment!!