Azt mondjuk: eddig el lehet menni, de addig már nem, tehát a végén egyhelyben maradunk. Ez egy kicsit a szabadságtól, a Szentlélektől való félelem kísértése ez. Olyan félelem, ami miatt azt gondoljuk, hogy jobb biztosra menni.
A marosillyei szentmisén talán a legnehezebb dolga a lufi őrzőnek volt, meg kellett állja, hogy ne játszódjon a mise alatt... Bárki bármit mondhat, de egy ekkora legénynek ez komoly kihívás!!
Milyen szép dolog, felnőtt fejjel maratoni távot fut a kedves testvérem, mert segíteni akar!! Isten áldását kérve támogatóinkra, köszönöm az adományt, és a szép levél egy részét kirakom az ablakba.
Isten kegyelméből Székelyhídon indul az élet!! Június végén költöznek Kovács Ágnesék Parajdról a gyermek Jézusról elnevezett székelyhídi otthonukba. A kis Jézus szobrát, a ruhácskákkal én is elviszem és június 30-án és 18.00 kezdettel egy szentmise keretében kérni fogjuk, a gyermekeink példaképét, azt ki értünk Gyermeké lett, hogy adja áldását erre az új otthonra!
Istennel találkozunk az Oltáriszentségben, a Szentírást olvasva - de a szegényeket látogatva, a bajba jutott gyermeket befogadva ugyanazt az Istent ölelhetjük át. "Mert aki egyet is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be" - mondja Jézus Krisztus."
Szászvárosi gyerekek az elsőáldozás utáni vasárnapi ebédet kint a nagy kertben, a gyümölcsfák alatt fogyasztották el. Volt nagy öröm, hancúrozás, hisz ebéd után a finom érett cseresznyét a fáról szedhették maguk. A gyermekek a múlt vasárnap Marosillyére, most Szászvárosra kértek szép időt, és lám az árva gyerekek imáját Isten meghallgatta, mert mindkét nap szép idő volt, alkalmas a majálisolásra, bár amúgy folyamatosan esik az eső!! Köszönjük Urunk, hogy jósággal lehajoltál a gyermekeinkhez, őrizd meg őket jóságosan!
Isten áldása kísérje a jó hírt hozót!! Jó hosszan olvasni ezt a levelet, jó látni a jólvégzett becsületes munkának az eredményét!!
Szászvárosi nagy családunk az első áldozókat ünnepli, 2013 június 9-én!!
Büszke örömmel, hálás szívvel kiteszem az ablakba ezt a kis levél részletet:
Nagyon örvendek annak, hogy Déván gyerekek, kollégák egy kórusban és örömmel, szeretettel együtt énekelnek. A vasárnapi szentmiséken ők viszik a hangot, énekükkel ők dicsérik olyan szépen a nagy Istent.